Lágernapló, egy felnőttből visszatekintő kissrác emlékei az éhségről, ami mindent átjár, meghatározza a napi létet úgy, hogy elfelejti milyen is az étel íze, az élet színe. Mindegy milyen ideológia igazolja az agresszort, mindegy milyen mondvacsinált ellenintézkedésnek az elszenvedője az áldozat, a lágerek az emberiség szégyenfoltjai. Az Ember olyan gonoszságot nem tud elképzelni sem, mint amilyet az ember egy másik emberrel képes megtenni. Mindig azok állnak nagy bőszen a kerítésen kívül, akiknek inkább belül lenne a helyük. Jó alaposan elkülönítve azoktól, akik tudnak együtt élni.
Mindamellett, hogy elismerem HM írói kvalitását én ezt a könyvet untam. Nem azért , mert rosszul van megírva, nem azért mert rossz a téma. nem a könyv vagy az írójának felróható okból. Azért, mert annyi ilyen kirekesztő és emberfarkas inger ér (mostanában megint), hogy bár értem és fontosnak tartom a felszínen tartást a felejtés és újra megtörténés ellen(egyébként ma is nap mint nap megtörténik) , mégis elérte a na most kicsit rezisztens lettem ingerküszöbömet ez a könyv.
Viszont az olvasását mindenképpen ajánlom.
Viszont az olvasását mindenképpen ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése