José Saramago: Káin

Igazi meglepetés nekem ez a könyv. Saramago a vaksága után ezennel rehabilitálva van nálam. Ennek az embernek van humora.
A huncutul szedett kisbetűivel saramago e könyvében az idők kezdete óta vitatott, a teremtés metafizikusságig emelt és bizonyos tekintetben az ellentmondást nem tűrően az elfogultságra feltétlen elfogadásra épülő, ezen értelmében hibátlanul regnáló elsőszámú és egyetlen vezetőjének a kukacoskodó ellenzék tényfeltáró dokumentalistájává emeli káint, aki mintegy megemlítve néhány rendszergazdai hibajavító slendriánságot, a későbbi evangélista ltd-ben tömörült holdudvarban tevékenykedő piárosok által értelmező magyarázatokkal ellátott történéseket , a maga szkepticista széljegyzeteivel ellátva , feltétlenségi szempontból kételyt ébreszt az eseményeket később megismerő ingadozókban.
Ez elképzelés szerint káin az isteni szándék és tett megkérdőjelezhetetlenségi képletében a számítási hiba, amit maga az úr látott el nyomkövetővel.
Azért mégis csak örülök, hogy a bárkás jelenet hepienddel végződött, mert akkor most nem lenne alkalom ezt az írói fintort olvasnom és továbbfintorítani ide a blognépnek, és ajánlani, hogy olvassa minden, öniróniát kedvelő minden6ó csapattag, olvassák a fricskahumort értő re4mátor klub játékosai és persze a pálya széléről bekiabáló is10telen 2dományfanok. Mert ha már emberiség, akkor ezen számítási együtthatókkal teljes a tételsor.
Bizonyításképpen levezetem a HAri féle-sejtés konkluziatív igazolótételt, miszerint 6 meg 4 az 10 és 6 ból 4 az 2, csak hogy rámutassak a szöveges summaanalízisnek a számkiterjesztésben manifesztálódott végső igazságára.