Őrült? Szigorúan véve az. De esélytelen volt a tébollyal szemben, mert erre kondicionálta maga a kor amiben élt, ebből a szempontból sötétnek titulált középkor vallási és egyéb babonái, megszabott uralkodói konvencionális keretei. Ebben a vonatkozásban nem egy eget rengető a könyv. De ha a sablon mögé nézünk, Farkas Péter (a nyolc perc után) újra csak az ember önnön szűkös börtönébe világít bele. Johanna testesíti meg a kora és társadalmi rangjának az archetipusát, akit kisgyerek korától kezdve kívülről köré emelt falak mögé zárt, megműveletlenül hagyott, parlagon burjánzó lelke mélyére kényszerítettek. Az így marad szűkös tér puritán berendezését pedig próbálta magának lakájossá tenni, de egy terétől megfosztott helyen a legkisebb berendezés mozgatása is falaknak ütközik és kívülről csak a keretfeszegetés látszik és a kongás hallatszik. Persze ez még nem elég, mert az ember maga, mint élő, érző lény semmit sem számít, csak mint egy korpusz, amire szükség van a hatalmi játszmák kontinuitásához.
Nekem ez egy pszichodráma. De nem Johanna benne az őrült, hanem az a bűzt eregető gennyes játszma, ami körülveszi, használja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése