Szóval van egy álmos és unalmas városka... ahol a szipus seriffnek a démonharcos felesége – miután szól neki
Robertó a ray ban-es denevér, hogy gebasz van a temető mellett -,
gyógyszermegvonásától hajtva leharakirizi a félhülye édességfüggő angyal által
küldetéstudatból, de értelmi kapacitása okán félreértésből feltámasztott,
azodáig jólnevelten a sírjukban elcseverésző, kisvárosi decens zombikat. Továbbá
szerepet kap, az időlegesen ásóhalált halt télapó, de az senkit sem zökkent ki
a napi zizijéből látványosan, mígnem kiszívja a városka leggyorsabb lábak
tulajának agyát .
Végül minden jóra fordul, már ha az jónak mondható, hogy
mindenki ugyan olyan lúzer marad, mint volt a lokális armageddon előtt, de
legalább van barbecue.
Na valahogy így.
Na valahogy így.
Aki nem akar sok időt feccölni a könyvbe, az elég, ha a
16. fejezetet elolvassa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése