szarvasok ugranak

"Szarvasok ugranak Holdra az égen,
lehajtott fejjel, nem veszem észre,és csak fújja szememre a füstöt:
álmodj jobbat, mint amit küldök."

SzB 

Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

És íme a nemQügyosztályJussi. 

Nagy kíváncsisággal kezdtem bele, mert mindig lutri nagyon izgi egy jól bejáratott sztoriból, karakterekből kilépve olvasni egy kedvelt írótól.

Nos az van, hogy ismét beigazolódott egy tétel. Aki tud írni, az akkor is tud, ha kilép a  kitaposott kereteiből.

Mint most Jussi.
Egy kettős idősíkban játszódó történet, ahol a II. VH-ban bajba került két angol katona sajátságos módon menekül meg a fogságtól vagy még rosszabb, a haláltól. Persze hogy mi a rosszabb, az többször megfordult a fejemben olvasás közben, mert úgy belebújni ellenséges közegben sínylődő kísérleti célból vegetáló személyek bőrébe, hogy közben jobban kell tartani a “betegtársaktól” mint a méltatlan és kegyetlen körülményekkel terhelt álca lelepleződésétől… na az nem biztos hogy jobb a halálnál.

Persze ami késik nem múlik, mert a háború után nagyon úgy néz ki, utoléri a végzet keze azokat, akik azt hiszik a múlt véget ért.

"A múltat soha nem fogja tudni kitörölni a lelkéből, nem szabadulhat az emlékeitől, az idő legfeljebb megfakítja őket."

Kegyetlen élet-halál játék ez. Résen kell lenni és ez megkeserít minden pillanatot. 

"A gyanú általában készületlenül éri az embert. A pozitív érzésekkel ellentétben a gyanú bármikor felbukkanhat, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, akár úgy is, hogy semmi sem táplálja."

Szóval hogy milyen ? Olvasdeljólesz kategória .

Borisz Akunyin: Színház az egész világ

(Fandorin 11.)

Az idő nincs tekintettel semmire és senkire. Halad a maga útján. De van amit nem hogy rombol, hanem inkább épít. Az immár 50. évében járó Fandorin kisugárzása töretlen. Igaz a haja őszül, de nem ront az összképen, a fiatalos hév megfontoltsággá a férfiasság külcsínjei sármmá finomodnak. És ha ehhez a külső sármhoz a kifinomult intellektus is társul (mert társul), akkor nem csoda, ha az ünnepelt és férfiak számolatlan bókjában dúskáló szépséges színésznő sem tud neki ellenállni. 

Na nem mintha ostromolná Fandorin. Mert ahhoz is elég intelligens, hogy a maga érzelmeivel, ha viszonzatlannak gondolja, ne tolakodjon. Inkább a szerelme jeléül - és persze, hogy a színház falain belülre kerüljön a rábízott nyomozás érdekében -, ír egy színdarabot. Nem is akármilyet. Nincs kétség, az eleddig a sorsával megbékélni látszó, eltökélten aszkéta Eraszt Fandorin fülig szerelmes lett. Hurrá, mondaná a régi olvasója, de persze nem ilyen egyszerű ez, mert a mindkét részről tudatosan visszafogottá szelídített érzelemcunami mögött igen komoly okok rejtőznek. Ezek a komoly okok egyrészt a Fandorint kísérő szerelmiátok másrészt, és jelen esetben főleg abban látszanak megmutatkozni, a hölgy titkolt múltjából valami belenyúl a jelenébe. Nem is akárhogyan, hanem egyenesen a halál keze tartja tőle távol a hozzá közeledőket. 

Persze Fandorin és Masa most sem hagyja annyiban ha egy hölgy veszélybe kerül, főleg ha az a hölgy ilyen mélyen megérinti őket. (oké, Masa érintget egyéb hölgyeket is, de hát ő már csak ilyen.)