amúgy...

A napvégi  zombiüzemmódban a gondolataimba merülve beléptem egy kereskedelmi egységbe és azt észleltem a látóterem csücskében, hogy minden átmenet nélkül egy hormonzavaros ember méretű figura elkezdett seggetrázni majd ordenáré hangon hohohózni, amikor kartávolságba értem. A közelben tartózkodó anyuka-kislánykombó legnagyobb megdöbbenésére beindult az önvédelmi reflexem, és bár nem vagyok egy agresszív utcai verekedő, de mint Chuck Norris fénykorában,  bevittem a piros köntösös dögnek egy pörgőrúgást, kézzel.  Majd miután tisztáztuk a félreértést, elnézést kértem tőle és  a szavát vettem, hogy többet ilyet nem csinál, mert  akkor bosszúból az ölébe ülök.   

Amikor elmeséltük a napunkat otthon kicsit  furán néztek rám a gyerekeim, amikor azzal kezdtem, hogy ma megvertem  egy mikulást.

hülyepasik hülyeasszonyaik

folytatásos feneregény

epizód 4.

Amikor a pasi vásárol

Egyszer már a kajavásárlást egy szösszenetben lejegyeztem, itt, de most egy komolyabb dolog jön.  

A ruha vásárlás.

Néha be kell ruházni az öltözködésbe, ez nem kétséges.  Az okokat most ne firtassuk, mert nem akarom, hogy arról szóljon ez a rész, hogy miért kell évente egy számmal nagyobb gatya, és itt nem arról van szó, hogy növésben van az ember. 

Szóval ugorjunk.

Igazából a pasicuccvásárlás az úgy zajlik, hogy elmegyünk együtt, ő be sem akar jönni a boltba, mert minek zavarjon, hanem én menjek be, próbáljam fel, végezzek valószínűség számítást a méret és domborodási  pontok eltéréseinek a tekintetében, majd 3 perc múlva jelenjek meg egy komplett évszakváltáshoz szükséges gardróbbal a kijáratnál, örömmel üljek le mellé a kávézóba, ahol Ő a vásárlás megkezdésekor(értsd: 3 perce) odafigyelő gonddal megrendelte a habos kávét,  hogy mire végzek a ruhapróbákkal,  forrón gőzölögjön az asztalon a fekete,  amely mellett kipiheni a felfokozott izgalmakat, ami ilyenkor mindig megszállja, hisz utál vásárolni. Mellékesen megjegyzi, nem érti mit piszmogtam eddig, mert már elszívott közben egy cigit is, de az előzetes szkepticizmusomat cáfolva, beláthatom, hogy szán időt a dologra, ezért nem akart sürgetni.

Így elsőre ez elég hülyén hangzik belátom, de az évek során rá kellett jönnöm, hogy ez a célravezetőbb variáció. Mert mi van, ha ebből a képletből kivonom magam.

Az a végeredmény, hogy maradék nélkül nincs osztatlan siker, azaz minimum 2-3 napot kell ráfordítani az utógondozásra.

Na csak, hogy megvilágítsam egy eklatáns példával a fenti, osztatlan kivonatolásomat, elmesélek egy esetet.

Örömmel és két nagy bolti reklámfelületként használt papírtáskával állít haza egy nap.

Bevásároltam, mondja fülig érő szájjal.  

Segített az eladó? – kérdeztem rosszat sejtve.

Hát kérdezte, kell e segítség, de tudod, nem szeretem, ha pattognak körülöttem, amikor keresgélek.(csak megjegyzem a keresgélés az abból áll, hogy az első bolt első polcának az első sorából leemel valamit és anélkül, hogy legalább arról meggyőződne, hogy az póló vagy kombájn kerékcsapágy, odarohan a pénztárhoz és megveszi. Oszt kész! Vásárlás letudva.

Jaj, gondolom magamban, de mosolyogva örömöt sugárzok annak ellenére, hogy már rendezem is át fejben a következő két napomat, hogy beleférjen az árucsere.

És mutatja.

 Vettem cipőt, tök divatos. És tényleg.  Az a rafináltan elegáns, ami ha kell sportos, ha kell lazamanageres.  Szóval ügyes választás, csak annyi az apró megfigyelésem, hogy a laza cipő úgy 2 számmal lazább, mint amit hord. Persze esküszik, hogy akkor, amikor próbálta (csak az egyiket, mert minek mindkettőt, tök egyforma!) teljesen kényelmes volt. Kérdeztem, felállt e a próbaszékből és lépett párat? Néz rám, mint az ufóra. Minek? Ülve is akkora a lába, mint állva. Azért én ragaszkodtam hozzá, hogy mielőtt elindulna benne egy sietős reggelen, menjen már egy kört, csak, hogy mutassa, ilyen jól néz-e ki a cipő menet közben is. Természetesen a harmadik lépésnél kilépett belőle.

Aztán jött a farmer. Szuper. Jó a színe, jó a szabása. (jelzem évek óta ugyan azt a márkát, ugyan azt a típust hordja.) A gyanúm mocorogni kezdett. Felpróbáltad? Persze, mondja mintha azt kérdeztem volna, köszönt e,  amikor belépett a boltba és már ugrik is bele, hogy prezentálja, milyen klassz darabot szúrt ki Ő a jó divatdiktátor szemével,  a két kupacnyi, mintegy   száztíz  egyformából.  Aztán… . 

Naszóval, meg kell hagyni, remek darab és passzol is rá, kivéve azt az apró folytonosságbeli hiányosságot, ami a gomb és a gomblyuk között tátongott. Néz rám értetlenül és mondja: - Pedig a boltba körbeérte.

Felvetted? Persze. Nézem tovább, mert tudom lesz tovább, mire folytatja is, hogy jaaa, úgy belebújás szintjén nem.  Minek! Tiszta fölösleges macera.  Régi gatya le, másik fel aztán megint le, hogy újra a régi fel. és akkor még ehhez cipő le, cipőt fel, megint cipőt le aztán újra fel.  Odamérte a derekához és jónak tűnt. 

Amikor az inget vette elő, már nem is kérdeztem semmit. Vártam, mivel lep meg. Fel voltam készülve, hogy  egy karate köntös vagy egy zsabós titkárnőblúz kerül elő a csomagból. De nem. Sőt, az eddigieket mintegy jóvátevőleg, diadalmasan mondta, hogy na, ezt felpróbálta és mindenhol passzolt. Nyakán, vállán, hossza, gombok…  Sőt!  Amikor fizetett, akkor kiderült, hogy olcsóbb is, mint a próba közben hitte. Igen ám, a próbaing nyilván ilyen is volt.

 EZT próbáltad fel?

Ja, nem.  Volt kibontva próbaméret. Ezt a polcról vettem le. A hazahozott  zárt csomagolásról egy jól látható helyen, a gyerekméretekre jellemző három számjegyű  méretjelzés ordított le.

 (belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés)

Ugye a blokkok megvannak.

Ööö...

hülyepasik hülyeasszonyaik

folytatásos feneregény

epizód 3.

Amikor a pasi szerel

Amikor a pasi szerel…  na igazából már itt be is lehetne fejezni ezt a részt, mert ugye nálunk ez a mondat úgy szól, amikor a pasi merő segítőkészségből tönkreteszi azt is,  ami addig nem volt elcseszve … Legyen az egy szereldmagadáruházi bármi, vagy egy technikai eszköz beállítása, amibe beletartozik a távirányító elemcsere is. Cirka 3 perc után hangzik el az alábbi mondat valamelyike vagy mindegyike: ez egy elcseszett konstrukció/hiányzik a fele alkatrész/nincs megfelelő célszerszám,  stb…  na ekkor jön a női szakasz, aki a félrehajított műleírást elolvasva! nem erőből, hanem forma szerint  összeillesztve az alkatrészeket  szépen csöndben kialakítja azt, ami az elsődleges funkciója a használni kívánt tárgynak.  Nem lenne fer, ha azt elhallgatnám, hogy olykor a fiúknak is sikerül, igaz, hogy a gyárilag olvasófotelnek készült konstrukció mire összeáll az izmos és  dolgos kezük alatt, hurkatöltő lesz, de ez nem von le abból, hogy bár olvasgatni rajta kicsit macerás, viszont remek óriásmuffint lehet vele formázni.

Vegyünk egy példát.   Tetőablakra napfényroló.

Nyilván a funkcióját tekintve annak úgy kell elhelyezkednie az ablakon, hogy az, erős napsütés esetén fény és hővisszaverő védőréteget képezzen az üvegfelületen, megóvva a mögötte lévő teret a nem kívánt többletfény és/ vagy többlethőmérséklettől.

Na, eddig rendben is volna a dolog.  Adott 2 sín, a nyitott és zárt rolófunkciót terelni hivatva,  4 egyforma csavar ezen sínpár rögzítésére, egy zárt(leengedett) állapotot rögzítő akasztó és ehhez egy a többitől szemlátomást kisebb méretű és betekerési  felületen elütő mintázatú csavar , egy felcsévélő rúd amire a napfényvédő feltekeredik ha fénynyitott állapotot akarunk teremteni és ugye maga a speciális napfényvédő vászon.

Első ránézésre egyszerű a képlet. Sínek felcsavaroz, előre összeszerelt rúdon a mozgatózsinórral ellátott napfényvédő bepattint. Rögzítő elem becsavaroz. Kipróbál. Működik. Örül.

Igen ám, de amiből kettő vagy annál több van, az ugye mindjárt felveti azt a kérdést, hogy melyik nademelyikoldalra? való. A tisztánlátás kedvéért hozzátenném, a két sín tökéletesen egyforma, ergo tökmindegy melyik oldalra kerül. Egy apró ám igen lényeges dologra kell figyelni, hogy a sínek nyitott oldalai egymás felé nézzenek, segítve így a vászon fel-  és lefelé való mozgásának a párhuzamos terelését az adott síkban.

Persze ez csak akkor derül ki, hogy valami nem stimmel, amikor egyrészt a négy egyforma csavarból 1 megmarad, viszont hiányzik az akasztórögzítésére szolgáló mintegy fél centivel kisebb és eltérő mintázatú csavar.

Fejvakarás, lájtos anyázás a konstruktőröknek címezve, hogy úgy tervezik a síneket, hogy nem pattan bele a csévélőrúd bezzeg  még számolni sem tudnak haha, hisz egy csavarral több van.

Halk köhincsélés a hátsó sorból az ácsaképperrejártam női részlegen, és anélkül, hogy a férfiúi hiúságot lábbal tipornák megjegyzik, ha már a konstruktőrök így elcseszték, és ezt  A Szerszámhasználó  Férfi jó érzékkel észrevette, hát mi lenne, ha megfordítaná a síneket, és ugyan igaz, hogy lesz rajta 2x2 jól  látható fölösleges lyuk, de a lényeg, hogy Ő! felismerve a gyártási hibát,  egy váratlan szituációban előugró elmés megoldást kiötölve, Ő! megoldotta azt.

Na meg is történik a sínirány csere, közben csavaradogató segítségnek álcázva, titokban, sunyi női módon  kicserélve az összekevert csavartípusokat is, a jó típust adogatva kézhez, hogy a Férfit  fölöslegesen ne flusztrálja  később egy újabb hibajelenség észlelése és ily módon mintegy diadalt aratva végre legyünk már túl ezen és  jelenthesse: Megcsináltam! Minekutána a nő úgy gondolta itt már az ő téblábolására nincs szűkség odébbállt tenni a dolgát.

Viszont arra még az engemnemtudszmeglepni  zentudatú nő sem gondolt, ami ezután következett.

Álltak az elkészült mű előtt, mindenkinek dagadt a keble.   A Férfinak a jól végzett munka miatt a nőnek a Férfi miatt, aki megoldotta a mintegy 10 perces feladatot úgy 50 perc alatt.(csak mondom, a házi statisztika szerint ez jó arány) Már csak az ünnepélyes kipróbálás maradt hátra.

Szóval ott álltak megilletődve, tán egy halvány könnycsepp is megjelent a nő szeme sarkában, amikor is a Férfi, mint a teremtés koronája úgy döntött átengedi a kipróbálás rituális szertartását a nőnek.  A nő ekkor már érzett némi kétséget, egyrészt ezt már ismerte, miszerint a próba során előadódó hibák , nyilván az ő kontár használatának a következményei, másrészt mert valami feltűnt neki, ami nagyban zavarta az elvárt funkcionális összhangot. És igen, mielőtt elindította volna a próbafolyamatot, egyértelművé vált előtte mi a baj, de már nem állította le a mozdulatsort, bár a sínek egymás felé futó antipárhuzama kissé nehezítette a gördülékeny rolómozgást, mégis csak akkor akadt meg a beteljesedésnek a fázisa, amikor is a nehezen lehúzott vásznat nem volt mihez rögzíteni. 

Ugyanis a rögzítő egység a szerkezet tetejéhez volt csavarozva.

(Innen már a megszokott forgatókönyv következett. Férfi lehülyézte azt, aki nem tudott egyértelmű szerelési utasítást adni az ilyen atomrakéta bonyolultságú szerkezethez, a gyártót vásárlóvédelmi felügyelőség retorziójával fenyegette, mert direkt! rossz alkatrészeket és szerszámokat csomagolt az egységcsomagba majd széthagyva a szerelési hulladékot és egyéb kellékeket, elviharzott nyugtatólag meccset nézni.  Mivel a csomagolásban mellékelt csavarhúzó az erőbőlszerelő mód következtében használhatatlanná lett, a nő leballagott a konyhába, elővette az anyacsavarhúzót(értsd: kés) és pillanatokon belül megigazította a csálé sínpárt, helyére tekerte a rögzítőt és működőképes lett a szerelék. Persze ez semmi, hisz a munka oroszlánrészét ugye a Férfi már elvégezte és pár nap azidőmindentelrendez időszak után már a családi szóhasználatban is a Férfialanyi kontextusba kerül az a mondat, hogy megcsináltam a rolót. )

Hát így megy ez.