Neil Gaiman: Farkasok a falban

Hátööö… Viszont az illusztrációtól asszem rémálmaim lesznek. Azok a szemek! 

Egyébként meg vagyok győződve, hogy valami retardált család életképei közé csöppentem bele olvasóilag. 
Farkas van a falba, de nem, de de. De nem. De de . DE NEM! DE DE! … 
Hülyegyerek ez biztos egér vagy patkány vagy hangya … vagy a hetesbusz… Nemá. 

De! Miva? Farkas mi? Hülyegyerek. Aluggyunk vaze. 
Jönnek a farkasok, jönnek a farkasok. Fejvesztve szalad a család egy tubával, mint akinek elmentek otthonról. 
. ( Denevér, mi? Hülyegyerek, mi? Sátáni belső kacaj )

(remélem az elefántok összetapossák őket, mielőtt egy nyikkot is szólnának, hogy sivatag meg északisark meg fűnyírószag.) 

Na menj te a francba Gaiman.

John Irving: Árvák hercege

Homer, a jófiú, a szép kis zártvilágban kifejlődött elveivel elindul az (nagybetűs) ÉLETBE, és rázizzen, hogy nem csak fekete meg fehér minden. Emberség árad a könyvből. Igazi, békebeli. Szép könyv.

(a film sem lett rossz, csak nem értettem, a pókember mit keresett benne)

Neil Gaiman: Tükör és füst

Nagy hangsúlyt kapott ebben a válogatásban a kamaszos fantáziával dúsított önfoglalkoztató gyakorlatozás, átjárja a bontakozó kangörcs, de van azért felnőttes írás is, ahol tiszteleg a fantasy és az írómesterség nagyjai előtt, úgy, hogy a maga tehetségét is csillogtatja. Szépen felgöngyölített mesevalóságok. Hogy is van az a télapós dolog? Vagy van e annál durvább mese, ahol az anya kinyírja a mostohalányát? Van. Csak a gyerekeknek nem lehet elmondani a valóságot, mert még a végén megkérdeznék, mi az, hogy nekrofil. 
Nyilvánvaló, hogy Gaiman, mint realityfantasy szerző meglehetősen kedves nekem, mert ezekre a vegyes szösszeneteire is a korrekt 3 csillag helyett rajongói négyet adok. 
De azért mert például a Kések királynője a Keresem a lányt és a Leszállítjuk nagykeráron c. írások kiválóak. Na és persze a végén a Hófehérkés a mostoha verziójában…