2017. június 8.

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima

»Őrizzék meg a nyugalmukat, elvtársak, urai vagyunk a helyzetnek… Tűzvész, egyszerű tűzvész. Semmi különös… Emberek élnek ott, dolgoznak…« Mi meg elhittük…"

Csernobil. Ki ne tudná pontosan, és mégsem tudja senki pontosan.

Katasztrófairodalom. Ez elég bulvárosan hangzik, pedig a legmesszebb áll ez a jelző Sz. A. könyveitől. Mert tényleg katasztrófa a javából amiről, és tényleg irodalom ahogyan. Olyan irodalmi realitással tudja megszólaltatni az elképzelhetetlen valóságot, hogy nem csak szinte, hanem igenis fáj minden sora.

Mert képes megteremteni a megszólaltatottak hétköznapias interjúiból kinövő olvasható elbeszélést úgy, hogy meghagyja a plasztikus természetességet, de hozzáteszi az olvashatóságot. Kiérezni a mesélők borzongató valóságélményét, egységesen érinthetővé rendezi a többféle élményt. A város egyszerű lakói, a sok áldozat és magával hordozott testi –lelki traumát cipelő túlélő hangja, értetlensége, beletörődése, a propagandagépezet fogaskerekei, a megalkuvó tudósok és tudósítók szervilizmusa és félrenézése jól kirajzolódik az elbeszélésekből.

"És nem értették, mi történt, hinni akartak a tudósoknak, bármelyik írástudó embernek, mint a papnak. Ők pedig ezt állították: „Minden rendben van. Nincs ebben semmi rémisztő. Csak mossanak kezet evés előtt.”
Mert nem csak maga a szörnyű tények, személyes élmények köszönnek vissza a kötetből, hanem az egész jelenség, a rendszer, ami mindezt lehetővé tette, illetve az okozott traumát és annak kezelését lehetetlenné, feldolgozatlanná torzította.

"Tilos volt filmre venni a tragédiát, a hősiességet kellett megörökíteni."
Annál jobban nem tudom érzékeltetni az olvasási élményt, mint amikor személyes tragédiának élem meg az elbeszélteket, holott az eseményekhez annyi közöm volt, hogy ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki elől aljas politikai érdekekből eltitkolták, hogy mi is történt, mikor is történt és milyen hatással van ez még az olyan, az eseményektől távol élőkre is mint a saját családom. Persze mi számít távolinak egy atomkatasztrófánál?
"Annyi hazugság kötődik a tudatunkban Csernobilhoz, amennyit korábban csak 1941-ben hordtak össze… Sztálin alatt…" 
"Megérkeztek az első külföldi újságírók. Az első forgatócsoport… Műanyag kezeslábasban, gumiból készült combcsizmában, kesztyűben voltak, még a kamerát is különleges védőhuzatban tartották. Egy szovjet kislány kísérte őket, ő tolmácsolt nekik. Nyári ruhában és szandálban…"



---------------------

Nos, ezzel kész az idei várólista csökkentés.   

akkor most ennyi idénre   folyt. köv.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése