Nicholas Fandorine az angol történész dehogy is akar bűnt üldözni. Semmi ingerenciája a véres dolgokhoz meg a nyomozósdihoz. Viszont remek limerickeket pattint el mintegy szituációösszefoglaló vagy helyzetfeloldás gyanánt
" Valahányszor Nicholas nehéz helyzetbe került, vagy különösen rossz lelkiállapot lett úrrá rajta, mindig limericket fabrikált. Agyának ez a megerőltetése, mely e finom művészethez szükségeltetik, a komikusan ostoba eredménnyel párosulva segítette a relaxációban, és utána újból pozitívan tudta szemlélni a világot."
"A limerick, melyet a becsiccsentett N. Fandorine költött június 15-én este, miközben a Korcsmából szökött.
és mint egy jovális tudósembert a családkutatás nagyon is érdekli. Ezért is utazik Oroszországba, hogy felkutassa a család orosz eredetét a XVII. századi muskétás német ős, Von Dorn (Fondorin) személyében. (Jó kis globalizált család)Volt egy ember, úgy hívták,
Nyúl,Éldegélt a tengeren túl,
Most meg, lám, bratyó lett,
Lő, mint egy veszett Lett,
S azt mondja, ez ám a kúl."
Aztán egyik pillanatban azon kapja magát, hogy miközben több orosz maffiabanda akarja kinyírni, egy régi kincs nyomába kutat maga is.
"– Mi történt a ruhájával, Fandorine úr, azazhogy Sir Nicholas? És miért vannak zöld csíkok az arcán? – Tudja, az a helyzet, hogy… először beleestem egy szemeteskonténerbe, aztán meg elestem a görkorcsolyámmal – felelte Nicholas, és elpirult, olyan idiótán hangzott az egész. Mint valami Max Linder-film."
A titkos cári kincs sokak fantáziáját megmozgatja, mert kinek vagyont, kinek a hatalmat, kinek meg a szerelemzálogát jelképezi. Nincs új a történelmi nap alatt. Pénz, hatalom, szerelem és minden ami ehhez kapcsolódik, korrupció, gyilkosság, árulás és persze a szerelmi bizonyságtétel.
Nem kevésbé izgalmas és jó történetet kanyarított a Fandorinunoka(ez mondjuk nem tisztázott, hogy unoka vagy dédunoka mert pl: "Minden Fandorinnak, mint a macskának, tíz élete van, némelyiknek pedig, mint Eraszt Petrovicsnak, Nicholas dédapjának, még annál is sokkal több.") köré Akunyin a párhuzamban mesélt cári és mai oroszországi viszonyokkal(nemúúúgyértve), iszonyokkal és viszonyokkal(úúúgyértve).
Hogy messzire ne menjek, irodalmi vonalon egy Puskin ős is felbukkan, vagy a mai orosz viszonyokat interpretálva Dosztojevszkij gondolatait idézi...
de utalások, idézetek vannak többek közt Cervantesre, Csehovra, Dumasra Spinozára, Shakespeare-re..."Dosztojevszkij szavaiban, melyeket az orosz lélek egész világra irányuló nyitottságáról mondott, mégiscsak nagy és vitathatatlan igazság rejtőzik. Vegyük csak ezt a Vlagyikot – látszólag marginális személyiség, nyugati mércével egyszerűen csak egy bűnöző, de mennyi nyitottság és lelki nagyság van ebben az új orosz kalózban! Az ember önkéntelenül Petrusa Grinyov és a véres, csodálatos Pugacsov kapcsolatára gondol. Ahogy egy nyúlbőr bekecsért Pugacsov mértéktelenül és számolatlanul halmozta el hálájával Petrusát, a jóságban éppoly féktelen volt, mint a gonoszságban. Hát ilyen embereket szül az orosz föld! Szépség, erő, féktelenség, lelki jóság minden együtt van bennük – miközben tökéletesen semmibe veszik a törvényt és társadalmi morál normáit. Hisz épp az előbb eresztett három golyót egy ember fejébe, de lelkifurdalásnak a legcsekélyebb jelét sem mutatja – ül, énekel."
"Az emberi szervezet lehetőségei valóban határtalanok! Csak tudni kell, hogyan használjuk helyesen az arzenált, melyet a jótékony fiziológia a rendelkezésünkre bocsátott! Ha az emberek nem kötnék meg tulajdon kezüket ostoba babonákkal, ha nem aláznák meg önnön értelmüket, olyanok lennének, mint az ókori istenek. "Mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme! Mily határtalanok tehetségei! – mondta a nagy Shakespeare." (Arannyal szólva)
És persze a korkettősséget prezentálva gyakorlatiasan igyekszik megfelelni Fandorine a jelenidős szofisztikált társalgásnak, hisz
"A kollokviális lingvisztika professzora, Rosenbaum mindig azt mondta a diákjainak, hogy az idiomatika pontos ismerete és a beszédetikett finomságainak precíz betartása a konkrét szocium életvitel-szituacionális és rétegspecifikus kondícióinak figyelembevételével csodákat tud művelni."
így úriember lévén a való életben a szituációhoz és a környezetbe való beilleszkedés terén az angol viselkedési etikett szerint megkívánt alkalmazkodással a fentieket figyelembe véve társalgott:
"Nicholas a kellemetlen fickó vállára tette a kezét, keményen megszorította, és szép, daloló orosz kiejtéssel imigyen szólott: – Gecizel velem, köcsög? A nagyfőnököt akarod megbugázni? Halott ember vagy, vágod, csicska? [ „Gecizik” = szemétkedik, pimaszkodik; „köcsög” = passzív homoszexuális; ált. becsmérlő megszólítás; „megbugáz” = lop, csór stb.; „vágod” = érted, kb. mint a „dig” az angolban; „csicska” = szolga, lúzer, akit folyton ugráltatnak.] "
vagy ha mondjuk irodalmilag interpretáljuk a szelngnyelvi modernitás sokszínűségét:
"Bolond volt kissé a magiszter,
Ezért is történt a sok gikszer,
Jött egy nőci, de pici,
Meg egy ördögi strici,
És azt mondta neki: Fuck you, mister."
Szóval van itt kérem minden, amit egy jó Akunyin regénytől elvár az olvasó.
A Fandorin történetek méltó folytatása lehet ez a sorozat, Eraszt Petrovics nélkül.
Nagyon kedvemre való, így nyilván kiderítem magamnak, hogy ez valóban így van-e.
Nagyon kedvemre való, így nyilván kiderítem magamnak, hogy ez valóban így van-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése