Köztesvilág trilógia 1.„Egyszer eltévedtem a saját házunkban.“
Az első mondat már megvett. Joey Harker lelkitárs. Na meg egy youngslider. Jóvanna, inkább kamaszkönyv, na de annyira bírom Gaiman (és persze Michael Reaves) colorisztikus fantáziáját (mondjuk van, hogy kiakaszt ) , hogy az sem érdekel, ha egy egyébként a reális világban űbernyomi kamasz és alteregói csetlenek – botlanak csilliárdnyi világ közt, hogy a cuki Színes buborék és a jujdegonosz szörnyekkel és mágikus muldéf, hexikus izébigyókkal varázsolja bele az olvasót a mesébe. Hát igen. Mese, de olyan, amitől „zavart érzek a kontinuumban“. (hehe, és még van pár ilyen hehe) Mert nagyon úgy néz ki felforgatja a kiskamaszok mágikusz-technikuszi fantáziáját, mert olyan alapkérdéseket feszeget, hogy :
„Egy visszafordított idejű világ valószínűtlenségi faktora szolipszisztikus vagy fenomenologikus?”
És persze ahol kérdés van, ott akad válasz is:„Érted a kvantummechanikát? A Heisenberg-féle határozatlansági relációt? A többszörös világokat?(...) láttam azt a klasszikus Star Trek-epizódot, amikor Spock szakállas, és az Enterprise-t elfoglalják az űrkalózok. De mindez együtt is kábé annyira tett szakértővé, akár egy macskát. „
Na érted? Nem? Nem baj.„A polarizált valóságsíkokon ható többfázisú aszimmetria alapvető elméletei és A meghatározatlan trapéz törvénye a Kilencszög szertartásában."
„Nem érdekes. Majd felszeded, amit tudnod kell, ez a kulturális ozmózis.“Mivel nem vagyok 10-12 éves kamasz, így a rajongásom is komoly felnőttes. Naná!
(*ööö... pfujj!)„Sóhajtott. Hosszú sóhaj volt, fáradt és bölcs. Isten sóhajthatott ilyet hatnapi kemény munka után, alig várva a kozmikus lazulást, amikor egy angyal odaadott neki egy jelentést egy almafogyasztási* problémáról.“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése