2016. augusztus 19.

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére

Megfigyelés: A foci az arra is jó, hogy kivetítődjön általa a nemfoci is. Ha mondjuk vesszük a focit mint történelmi társadalmi szociális hálót, akkor megállapíthatjuk, hogy a hálón fennakadt ezmegaz nem mindig gól. Persze azért lehet gólt kiabálni, csak hát annál kínosabb a gólörömöt mímelő hangoskodás után beálló csend. Végül is Bernben is mi győztünk, csak ezek a hülye alternatív projekciók másképp vetítik ki a valóságot. Hát lehet egy ilyet nem agyonhallgatni? Naugye!

Ez a könyv egy laza anekdótázásnak látszó megfigyelés. Csak tessenek szépen odafigyelni, hogy mi a különbség a foci meg a nemfoci között nemzetközileg és kismagyarhazailag. Akkorilag és mostilag. Pedig hát az akkor az akkor van a most meg most lesz. Vagy mindig is volt. ( csillag: Időzavarban a igazság.)

Ez már majdnem egy egyszerű történet, százoldal… de végül is “csak” öt fejezet, ahol többek közt ötöl hatol (számosítva 56) kicsit, de persze sokkal tágabb világnézeti, egzisztenciális kérdéseket is adogat univerzálisan ökomenikus öt félidőben, ahol a metafórák cselezgetnek allegóriákkal és ha egy egy biciklicsel szalajt, az ki van szurkolóilag elemezve, nem lehet elcsalni a meccset, mert itt egy egy bundagyanús helyzet után a bíró van kiállítva . Vagy róla van kiállítva a summa.

Na és ahogy! De köztudottan elfogult vagyok a nyelvi konTEXtusával, úgyhogy itt a hosszas szójátékelméletemet zárt kapuk mellett játszom le.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése