Murakami Haruki : Tánc, tánc, tánc

Birkaember újra akcióban. Mondjuk úgy, mint visszatérő vendég a táncteremben, de a lépéseket azért ő diktálja.

“A helyzet feloldást kíván. A valóság visszazökkentésével hozom helyre önmagamat. Lehet, hogy nem is kommunikációs zavarról van szó, talán inkább egy eddigiektől független, új kapcsolat van születőben. Mindegy, nincs más hátra, mint ezt a szálat felgombolyítani.Ügyelve, nehogy elszakadjon, mert ez lesz a kapaszkodó. Mozdulni hát, nem egy helyben topogni. Folytatjuk a táncot, de úgy járjuk, hogy mindenki megcsodálja.Táncolj! – mondta Birkaember.Táncolok! – visszhangoztam gondolatban.”

A birkakergetőből finoman átkúszik egy egy pillanat és szereplő, rögtön a történet narrátora ugye, de ettől még ez a könyv magában is érvényes, amennyiben Murakami kilátástalanságban toporgó, önidentitásában szétfolyó alakja érvényes a maga finoman ironikus, kafkai alakrajzolataival. (jaj, hát persze hogy az, csak álkétkedek itten a dramaturgia kedvéért)

Részemről nem volt azonnali szerelem Murakamival, mert valami mást vártam anno a az akkor még csak kibontakozó barátságunk kezdetén. Persze én voltam az oka, mert hagytam magam felültetni a környező hangoknak, felültem a híreszteléseknek. Ma már csak mosolygok az akkori olvasatomon, mert mint ahogy ez a könyve is. Murakami neve nekem már garancia. Nagyon otthonos olvasást teremt.

Ha belekezdek egy könyvébe, nyugodtan hátradőlve olvasok, mert tudom a murakamivilág szuggesztivitása , karakterei egyedisége jó kis hétköznapi filozofikus környezetet teremtenek.

Mint ebben a könyvében is, ahol a feleségét és a macskáját elveszítő, a munkáját nem sokra tartó, éppen önlétzuhanásban lévő főhős, keveredik bele egy rejtélyes nemzetközi call girl hálózatot érintő gyilkosságba, miközben barátságba kerül egy kislánnyal, aki szintén a magány útvesztőjében kavarog és rátalál egy régi barátjára, aki gyanúba keveredik, de szintén abban a másvilágban leledzik, mint a főhősünk. És természetesen a felszín alatt a birkaember-lelkiismeret folyamatosan kíséri, kísérti. 

Mindeközben ott kavarognak a kor és előző emlékei korának a könyvei, filmjei  és persze rokkenroooll! egy egy gasztronómiai kitérővel megfűszerezve.

Persze mindez a sokszínkavalkád szépen kaotikusnak álcázott harmóniába van rendezve hatszáz oldalon, hogy az olvasó nyugodtan bele tudjon simulni a látomásokkal teli sugallatokba, amik remekül felrajzolják a nyolcvanas éveket. És persze a valóságot és a képzeletet.