2016. március 29.

Mika Waltari: Cselszövők (Palmu felügyelő 1.)

Kevés Finn krimiírót ismerek. Számszerint nullát, illetve hát itt van Mika Waltari egynek, de valahogy nekem ő a Szinuhe írója. Rendben, valóban írt  könnyed krimit. Ugyan mi igazolja jobban ezt, minthogy ez a második, amit olvastam tőle.(még van egy ebből a sorozatból, amennyiben a három az sorozatnak számít. Szóval Waltari, mint skandináv krimista. Na jó ne viccelődjünk. A skandináv krimi az olyan mint a medve. Nem játék. A Palmu felügyelő az nem Harry Hole, nem Carl Mork vagy Erlendur de még csak nem is Fredrika Bergman. Palmu nem valami káros szenvedélyekkel sújtott al-, melank-, vagy munkaholista. Palmu egy furán szórakozottnak tűnő (vagy tán az is?) módon nyomozó, saját bevallása szerint egyszerre csak egy dologra figyelni képes nyomozó. Ahhoz képest egész jól figyel, még ha kissé érdekes is a stílusa.

Végül is célba ér, kinyomozza a maga szórakozott módján a kinyomoznivalót, nem téveszti meg az öngyiloknak látszó szituáció. Hát ő ilyen. Mondjuk az a klasszikus jegyeket hordozó krimitípus, (igen lehet azt is mondani krimiklisék, de ha ezek ha lól vannak használva működnek is (lásd AC, Chandler, bár ezeket többnyire ők maguk találták ki, és nem is hasonlítanám hozzájuk, mert ugye azért na!) Palmut bírom, még akkor is, ha erős a gyanúm, hogy Waltari ezeket ilyen lazításnak szánta két komolyabb regénye vagy filozófiai értekezése között.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése