Hamisht a száműzött körzeti megbízottat hazacselezik Lochdubh-ba a falulakók, mert
rájöttek, hogy bár nem egy szorgalombajnok a rendőrük, de azért mégiscsak
érezhető a hiánya, mert amióta nincs, például elpofátlanodnak a piti
lazactolvajok.
Szóval kitalálnak mindenféle kamubűntényt,
hogy visszahelyezzék a körzeti rendőrüket. Ez éppen kapóra is jön Hamish-nek,
mert tele a puttonya az új helyén a napjait megkeserítő rosszindulatú
kolléganőjével.
Szóval hazaér Hamish , ahol egy kisebb ünnepség
fogadja, amit Maggie a visszahelyeztetésének értelmi szerzője majd későbbi áldozat szervez a tiszteletére.
Igen ám, de miért is lett későbbi áldozat
Maggieből, a régen jobb napokat látott,
mára egy halom rosszindulat és több halom zsírpárna mögött élő nagynéniből?
Na ezt kell kinyomoznia Hamishnek, miközben
olyan dolgok derülnek ki, hogy a valahai fénykorában elég szabados életet élt
és ez időből ismert potentátok közül férjnek és egyben örökösnek valót keres magának az eddigre lapos alakváltozáson átesett nagynéni, Alison az addigi reménybeli örökös unokahúg nagy szomorúságára.
Mondjuk ne várjon senki körömrágós tartalmat,
viszont aki megkedvelte a bohókás szereplőket és a Baeton féle humort, az
megtalálja a maga másfélórás laza szórakozását ebben a részben is. Már ha eljut
legalább a közepéig, mert addig csak a karakterek bemutatása zajlik, de ez nem
baj, csak mondom! De aztán persze lesz gyilok. Vagy valami olyasmi. Kettő is.
(azt meg csak halkan jegyzem meg a
rajongóknak, hogy ugye nem komoly, hogy Macbeth kiszeretett Priscillából!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése