A cím. Hát persze. Ott dőlt el igazából, hogy olvasni fogom, bár sokáig ellenálltam a nagy lelkesedés ellenére. Mert azért az olvasói tapasztalatom óvatosságra intett, hogy nem kell azonnal felülni a gerjesztett hullámoknak. Ez többnyire be is igazolódik, de most tévedtem. Ez a könyv, ez tényleg az! Jó! És itt sorolhatnám a szeretetet a természet szimbiózisát, a hatalom torzító természetét, az olvasás csodáját, a szerelem újraélő múlatlanságát és ez mind mind igaz is ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Olyan kicsi ez a könyv és olyan sok minden van benne.Az író annyira bátor, hogy nem száll fel a latin-amerikai (magas)irodalom zakatoló vonalára, Mer kilépni a mágikus realizmusból, mer egyszerű hangon megszólalni. Mer kilépni Marquez árnyékából. Persze ez nem jelenti azt, hogy olcsó lenne, mert éppen ez benne a fantasztikus, hogy úgy varázsol, hogy nem bűvészkedik.Úgy ábrázol egy embert a maga sallangoktól lecsupaszított ősbölcsességében, hogy illeszkedik a természet rendjébe és illeszkedik abba ami az embert emberré teszi. Legyen annak az egységnek a bontója egy vérszomjas ocelot vagy egy sudribunkó polgármester. Nem tudnak rést ütni Antonio José Bolívar életbölcseletén, humorán és természet gazdag szeretetpajzsán.
"Tudott olvasni. Ez volt élete legnagyobb felfedezése.
Tudott olvasni! Volt ellenszere az öregség halálos mérgére."
"– Nem győzte mondogatni, hogy a jenkik milyen szívesen látnának, hiszen nekem is jenki nevem van. – Már hogy volna az, komám?– Márpedig az! Onecénnek hívják a jenkik egyik szentjét. Rajta van a neve az egyik pénzükön, csak ők két szóba írják, és egy t betűt biggyesztenek a végére. One cent. "
"Ha nincs kitűzött cél, ahová igyekszünk, folyton körben járunk."
"Az egész esős évszakban azon rágódott, milyen nyomorúságos a könyv nélküli olvasó élete, és ekkor támadt rá először a magány bestiája. Ravasz állat ám az. Kihasználja a legkisebb megingást, és kisajátítja az ember hangját, hogy árvaságában is hosszú beszédeket tartson a semminek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése