Esterházy Péter · Szüts Miklós : A bűnös

Milyen is: hát persze hogy aparegény. Vagyis nem. Anyaregény. Illetve dehogy, szerelmes regény. Nem is. Krimi. Nem úgy. Orvgyilkosság, de inkább az sem. Előre megfontolt. Vagy inkább  pornográfia? Na jó. Ez nem is regény. Az nem de azért egy kicsit minden, kicsit semmi. Nem nem, ez valami. Mégis. Sőt, dupla valami. Hovatovább kapcsoltárú. Absztrakt minimál. Persze duplán. Ha lenne benne kardozás, mint ahogy majdnem van is, de gyorsan demilitarizálva lett XVII századilag, azért egy XX. századi pofozás mégis, szóval ha lenne benne, akkor az olyan kisebb fajta kard lenne, aminek a másik végén olyan bojt van ami már majdnem ecset, mert itt kérem kétélű fegyver esete forog közkézen, ha van olyan nyájas az olvasó és leperkálja a 2600-at mert mit lehessen tudni. És ugye mit is lehet tudni.  Hát egyenlőre csak annyit, hogy van az a szegmens, ahol összeér kép és a szó, és ha azok külön is elvannak egyébként a maguk jogán, hát igazán megtehetik, hogy egyesült erővel hirdessék az igét a művészet jelenidejéről, mert mind Szűts Miklós mind EP (Ő maga a link) itt és most, és ha már így van, hát nyomatékosítólag mutatnak valami kis jellegzetes mintát abból amit már letettek arra a bizonyos emlegetett asztalra alanyi jogon. Persze ettől még lehet fanyalogni, hiszen ízlések sokasága mint makó jeruzsálem, de még ha mindkettő bejövős is, akkor is ott lehet az a minimalista tagadás, hogy na de ez most mi és ha már valami, akkor legyen kiterjedése meg mélysége, de mint a minta sajátossága, nem terjedhet túl a mintaságon, és ezzel mintaszerűen be is teljesíti a sorsát. Persze nem kell minden sorsnak beteljesülnie. Például a Hasnyálka az mondjon le! 

"És akkor imigyen szóla egy égi hang: Most mi lesz."

Hát például az lesz, hogy ezt most befejezem, mert lassan túlmutatok azon amiről. Az meg semmiképpen nem elegáns, főleg ha az elegancia ez esetben is hiányzik belőlem, mert hogy jövök én ahhoz hogy bármit is ... (mielőtt valaki félre , mondom ez csak a mennyiségre vonatkoz) Persze ez igazából nem tart vissza, de most mégis . Illetve mégsem. Kimondom. Oké kedves Péter, nekem ne gyere a kifogásokkal, hogy hasnyálmirigy. Mittudomén, kardozd le vagy csináljon vele valami csodaváltozatot Márk, vagy tedd lábjegyzetté. Bánom is én, mert nagyon nem akarom, hogy mindig ott legyen, ha írsz vagy olvaslak. Nem való közénk. Ránk telepedik. Elviszi a showt. Mint most is.

Elkalandozok miatta és kicsúszok a kezdeti szándékból, miszerint itten kérem egy fúziós művészeti kombináció esete forog fenn kooperatíve, Két személytelenített A közt egy  személyes A(bsztrakt), ami kerül amibe kerül -  mondomkétezerhaccáz- , de akkor is élvezem minden  jellegzetes kép-sorát. És még az, hogy az vesse erre a könyvre az első követ, aki akkor meg minekolvasta. 

Na imigyen szóla. Most ez van! De ragaszkodom hozzá, hogy még legyen majd is.