Jól elvitatkozgattunk, az idei jelöléseken és filmeken. Persze a nézői attitüdünket a filmekhez nem fogja megváltoztatni egy egy díj, legyen az akár az Oscar is, de egy jó kocsmatéma tud lenni, hogy ki hová adná a voksát.
Idén három film volt a legmegosztóbb a társasági vélemények terén. Természetesen a Saul fia, aztán mint mindig, ha van új, a Tarantino filmje az Aljas nyolcas, no meg persze az idei nagyszabású-szenvedős, A visszatérő.
Nagyon drukkolok a Saul fiának, mert tényleg jó filmnek tartom. Tetszik, hogy hatni tud a szerintem trendekhez képest bátran visszalépős filmes eszközeivel, a színészi játékkal és az ezerszer feldolgozott téma más szemszögből való megvilágításával. Megérdemelné minden elkészültében részes, hogy elismerjék.
Bár nem egy kategóriában indulnak, de azt azonban el kell ismernem, hogy A visszatérő komoly versenytárs. A film képi világát készítőknek minden vonatkozásban gondolkodás nélkül megszavaznám a díjat. Sokszor nem is tudtam az előtérben játszódó kegyetlenül borzalmas cselekményre figyelni, annyira vonzotta a tekintetemet a háttér szemet gyönyörködtető szépsége.
Ha a végére kicsit sok is lett a főszereplő kínjaiból, mert tudott tizenkilencre is lapot húzni aki kigondolta, hogyan tegye szopóágra DiCapriot amíg elkészült a mérhetetlen küzdeni akarást szimbolizáló szenvedéssorozat amivel dacol a borzalmaiban már már hihetetlen mértékű kitartás, mindenesetre ha egyéb nem is esik le neki a díjesőből, egy fájdalomdíjat megérdemelne, mert sokszor már azt éreztem, most tulajdonképpen Leo a Titanicért vezekel az univerzumnak. Minden esetre itt alaposan megdolgozott egy elismerő hátbaveregetésért. (nem, nem a medvétől:)
Amúgy nekem Tom Hardy vitte el a film javát.
Tarantinóskodásilag meg annyit, hogy az meg nem is kétséges, hogy Jennifer Jason Leigh a legjobb női mellékszereplő az Aljas nyolcasból. Ahogy Ő mosolygott egy trágár beszólás meg egy emberes köpés közt a cipóra vert véres, törött fogait pimaszul villantgatva, úgy még egy 10.000 dolláros vérdíjas rosszfiú sem rosszalkodott westernben.
Mondjuk nekem a film is bejött úgy ahogy van Bár elég sok kritika éri a tempóját, de hát ez nem egy jólvasalt PC John Waynere galoppírozott film, hanem egy komótosan jó ritmusú, a legapróbb eleme is milliméterpontosan megkomponált, mindenahelyénvanosan vérdús Tarantino. Még akkor is, ha nem nőtt túl önmagán, mert már nála olyan magas a léce, amit ha csak csont nélkül átvisz, akkor is beállítja minimum a már előzőekben megugrott világcsúcsot. És ez nem kevés.
No majd meglátjuk. A megkötött fogadások akárhogyan is alakulnak, nagy baj nem lehet, mert a fifikás körbefogadás miatt mindenkinek jut egy limonádé sör;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése