„– És maga kicsoda?
Conamore Dharma El Aziz Gnoma Maha Nemesis
Sangraall Vadzsra Glock vagyok.“
(természetesen fanyalgással kezdem, de hamar abbafejezem)
"– Nem a suliból tudom mindezt, sokat olvasok. Tudja: ha az ember szereti a betűt, akkor az olvasás látókört szélesít, szókincset dúsít, koponyásít. Annak, aki rühelli, rontja a szemét, nyálasítja-hülyíti az agyát."
-o-
"– Ezt mondtam volna? Maga figyel? Szokatlan az emberek között..."Nem mondom, hogy ide nekem most a következőt, mert egy jóideje már csak mértékkel fogyasztom VF könyveit. Igaz ez most kicsit a kezdeti szarkasztikus szatírahangulatot adta vissza, ami jó. Sok jó és a végletekig túlhúzott karakter, sok (nem túl fárasztó) szójátékba futó játékszó, és természetesen az elmaradhatatlan harc, ahol a szellemes überek leszókaratézzák a szellemi lúzereket, a jófiúk de inkább a jólányok a fájdalomküszöbüket is érintő fizikai állékonyságukban rengetik meg a rosszfiúkat na meg rosszlányokat (nemúúúgy).
Elég régóta űzi a
szórakosgatóipart VF és így persze van, hogy kicsit kifáradtolaj a tízre egy egy könyve, de
azért mégis abszolút tiszteletem , hogy ennyi idő és könyv után is kétoldali csiklandós humorhurutot tud okozni még
egy olyan kukacoskodó olvasóban is, mint én, holott tényleg volt olyan időszak,
hogy azt hitem iszony lett a köztünk levő megmosolyogtató viszony. De aztán
mindig valahogy kipattintja a szatíra fricskáját és fülig hasítja a számat egy
egy jól célzott poemmal.
Tényleg vicces.
Ja a könyv?
Szellemesenvámpírosbanyaszuperwomanes-állatiszelídségűgörögszoborzsömönfumanes.
Meg
viharosújranősülősdebarátmaradósananyósméregfoghúzósújrégicsajos.
Meg
szexisenmeg-uálisanbelebonyolodósámegyszerűenszentségtörőhúhaságok
És persze
paranemnormálsianpofongazdagszelídséggelkidumálósgonoszirtójóravalók.
Na ilyen.
(Késő van, második nekifutás. Az elsőt töröld, lc. :))
VálaszTörlésMár rég nem tudok Meseanyót olvasni én, aki valaha alig vártam az újabb kötet(ek) megjelenését. Az egymásra torlaszolt mesterkélt, kifacsart, szellemtelen szójátékokban (megjegyzem: akad egy-két igazgyöngy közöttük), és a pökhendi stílusában látom az okádhatnékom okát :/
Vajon ő változott vagy én? Vagy mindketten?
hümmmm
(Mgtrtnt)
TörlésEgyetértek. Aztán mégis:)
Egyszer írtam valami hasonlót egy csömörpillanatban ( nem ide) aztán jó sokáig kerültem, rühelltem, pökhendtem, satöbb. Aztán egyszer csak beadtam a derekam mert az idő jótékony a feledés meg újrabootol ugyi, és így esett, hogy egy nosztalgikus estén legurult a polcról egy könyve és bár a régi szerelem oda, mert hát tényleg másképp mosolygok már és másképp károgok meg fanyalgok, de ha tartom a kétszáz lépés távot, összeér a nosztalg meg a mosthalld;)
(ksznm)
TörlésLehet, messze esik az igazságtól, de az első kötet (A halkirálynő meg a kommandó) bája sosem tért vissza. Mintha azóta kénszer volna az írás, nem játék. És nekem erre a görcsre nincs időm, türelmem. (Jó, a Jégtánc kivétel.) Asszem, az utolsó három-négy kötetet nem olvastam csak, vannak előtte is számosan :) Úgyhogy adtam az esélyt folyton. De már nem kívánom :/
Neked azonban kellemes kikapcsolódást! :)
az első nagyon új hang volt. hülye volt, mert egyből magasra tette a mércét:))
Törlésazért sztem voltak jó pillanatai(könyv) csak hát a mennyiség a minőség rovására ment. de tod én mindenre szánok mégekkis időt, mert sose lehet tunni, hátha éppen az lesz az! ;) (amíg végleg meg nem unom a háthavárakozást)