Kondor Vilmos az e-könyv eladásából származó teljes bevételét jótékonysági célra, az Artemisszió Alapítvány javára ajánlja fel, a miértekről így nyilatkozott:
Magamtól nem jutott volna eszembe sem posztolni, sem azt tenni, amit tettem, de Borissza Kitti épp akkor mondott fel a Hamu és Gyémánt érdekeltségébe tartozó médiavásárló ügynökségnél, mikor én egy kedves levelet kaptam a Hamu és Gyémánt magazintól, melyben a magyar krimivel foglalkozó lapszámukhoz kértek tőlem egy rövid írást. Nyilvánosan elvből nem politizálok, eme bejegyzést sem annak szánom, sokkal inkább közéletinek, de a bevándorlással kapcsolatos jelenlegi kampány mélyen felháborít a magam, és bánt az ideérkezők nevében. Először arra gondoltam, megírom a novellát, majd a honort átutalom a Kétfarkú Kutya Pártnak, de úgy döntöttem, hogy a magam eszközeivel – legyenek bármily kevesek és erőtlenek is, hiszen plakátot nem tépkedhetek, tüntetni nem megyek – emelem fel a szavamat az ellen, ami történik. Így a kedves megkeresésre udvarias nemleges választ küldtem. Nem szeretném, ha az írásom egy olyan lapban jelenne meg, amelynek anyacége médiavásárlóként vett részt a plakátkampányban. Ennél többet nem tehetek, de ennyit tennem kell, hiszen én is bevándorlók gyereke vagyok. Ahogy mindannyian.
„Lemondani egy felkérést lelkiismereti okokra hivatkozva – ez nem elég. A legtöbbünknek csak a pofája jár. Nekem is. Ezért úgy döntöttem, hogy teszek valamit. A menekültekkel és a bevándorlókkal kapcsolatos helyzet napról napra romlik, és látva a fotókat a sajtóban, olvasva az Artemisszió beszámolóit, nyomon követve a kerítés épülését, eszembe jutott, milyen volt, amikor párszor átmenetileg én is – hol diákként, hol oktatóként – egy másik országban vertem tábort. Ezekből az emlékekből született egy történet, amiről úgy remélem, többeket érdekelhet, és talán úgy még jobban, ha tudják: az eladásból származó bevételt teljes egészében az Artemisszió Alapítvány kapja, nagyjából az egyetlen olyan civil szervezet, amely ma Magyarországon menekültek és bevándorlók segítésével és támogatásával foglalkozik. Magyarul: sem én, sem a kiadóm, a Libri, sem a kereskedők nem keresnek egyetlen fillért sem ezen a rövid kis könyvön, minden egyes forint az Artemisszió Alapítványhoz kerül. Köszönöm mindenkinek, kiadómnak, a kereskedőknek, az alapítványnak – és nem utolsó sorban az olvasóknak, akik Miksa különös történetének megvásárlásával közvetlenül támogatják azokat, akikről valahol, valamilyen szinten Az otthontalanság otthona szól; és mindazoknak, akik önzetlenül, név, elismerés és hála nélkül segítik a hozzánk érkezőket a pályaudvarokon, a menekülttáborokban és otthonaikban.”
Részemről most no komment. Megvettem. Elolvastam. YES!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése