(Sebastian Bergman 3.)
Hjorth és Rosenfeldt páros az Ingoványban és a Tanítványban megkezdett nyomozó különítménnyel és természetesen Sebastian Bergmannal aki immár része a csapatnak ott folytatja, ahol az előző részben, a Tanítványban abbahagyta. Persze csak annyiban, amennyiben az előző két könyvben megismert szereplők és a történetük továbbgöngyölítése színesíti ezt az egyébként magában is helytálló krimit, ami nem kevesebbel, mint egy földből kikandikáló kézzel nyitja meg a szövevényes, állam biztonsági érdekeket is érintő, újságírói szimatból kiinduló gyanús eltűnéssel kezdődő cselekményt és egy, az olvasó számára földbe döngölő nagy durranással zárja a könyvet.
(Sebastian Bergman 3.)
„A legtávolabbi csontváz karja kilógott a sátor alól, mintha azt ellenőrizné, esik-e még odakint.“
-o-
"Ha valaki nem hisz abban, hogy minden eleve elrendelt, és akármit teszünk is, úgysem számít, akkor olyankor, mikor valami megváltozik, az ember kénytelen felülvizsgálni saját magát. Hogy kerültem ide? Mit tehettem volna másként? Mi történik? Mihez kezdjek most? A változás öntudatra ébrészti az embert, és ez nem mindig fájdalommentes vagy előnyös."
„A legtávolabbi csontváz karja kilógott a sátor alól, mintha azt ellenőrizné, esik-e még odakint.“
-o-
"Ha valaki nem hisz abban, hogy minden eleve elrendelt, és akármit teszünk is, úgysem számít, akkor olyankor, mikor valami megváltozik, az ember kénytelen felülvizsgálni saját magát. Hogy kerültem ide? Mit tehettem volna másként? Mi történik? Mihez kezdjek most? A változás öntudatra ébrészti az embert, és ez nem mindig fájdalommentes vagy előnyös."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése