Szabó Magda: Katalin utca

Szóval, hogy ez lenne az un. "rosszkönyve" ? Ha így lenne(amit erősen kétlek), akkor én szeretem SZM rosszkönyveit is.

Keretbe foglalva egy gyerekkori (álom?) világ, ahová visszavágynak a jelenük kiábrándult kalodájából. Olyan plasztikus a jellemábrázolás, hogy szinte minden szereplőt ismerek. A halott Henriett megjelenítése, egyenesen mesteri Szabó Magdától. Erre első olvasáskor fel sem figyeltem, csak egyszerűen konstatáltam magamban, hogy ő is a gyerekkori emlék része. (érdemes a dátumokat figyelni, hogy kellő időbeli hátteret kapjanak az események. ) 
Van egyáltalán halál? Vagy csak a gondolat egy síkja, ami visszajátszható mintegy megállítható és csévélhető szalag? Itt ott emlékcölöpökkel megjelölve a hely és az idő.
Szép lassan áll össze a szereplők, az események és a történések szála ebben az emlékfolyamban. Jól vezeti át az olvasót SZM hogy a valahai , szinte már édeni tisztaságbók hogyan fordul a jelen vívódásaiba a történetiség a szereplőivel.

"A szeretet, amivel szeretnek bennünket, mindig valamifajta kegyelem."

„…minden embernek csak egy olyan valaki jut az életben, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában..” 


Érdekes, hogy a regény folyamán kialakult sugallat ellenére, ki kinek a nevét mondaná. (hm. gondol...gondol...)