Nick Hornby: Betoncsók

Mi van, ha egy nap arra ébredsz, hogy 16 éves vagy és a gördeszkázás köti le az összes érdeklődésedet, egy plakátikonnal beszélgetsz, ám van egy gyereked. Vagyis ezt már tudod, mielőtt elalszol is, de egy kicsit előrerohansz az időbe, és amit ott látsz, az rémisztő. Aztán visszaébredsz a jelenbe, de az még rémisztőbb, mert tényleg igaz, hogy hamarosan az lesz, amit előre láttál. 
Csupa kétség, csupa ismeretlen és érthetetlen amibe csöppensz és ami rád vár. De valahogy mégis csak lesznek a dolgok, ha már vannak. 
Sam nem akar hibázni, mert céljai vannak és ott van előtte a saját szülei tanulságos példája. Aztán valahogy mégis összekuszálódik minden, pedig alig öt másodpercen múlott. 
Srácok, legyetek résen, de a rés és köztetek legyen egy rugalmas védvonal, különben arra eszméltek, mint Sam. Másodgenerációs részesei lesztek egy olyan, családnak, ahol mindenkinek rossz az életkora. 
A nagyi egy anyukának is fiatal nő, aki mellesleg a te anyád, de az apád nem a húgod apja, viszont a húgod a fiad nagynénje, ám az apád nem az anyád férje, viszont anyád férje a húgod apja, a testvéred meg nem a húgod tesója, és ráadásul a gyereked anyja egy zenészkinézetű fazon csaja,.… jaj. 
Szóval használjatok óvszert, na! 
Remek stílusban, jó humorral egy fontos témáról. 
Szóval Hornby színvonal!