Újabb szeretnivalóság került ki Kőrösi
Zoltán irodalomértő kezei közül. Kedvelem a hangulatot ahogy. A történetet amivé. A szavak , mondatok ritmusát . A hatás ki-, és összecsengéseit.
Bármi lehet. Egy történet ezerféleképp igaz
lehet. Hol párhuzamban, hogy keresztezve hol meg eltartva egymástól. De mégis
egy tőről és egy felé.
A lényeg, hogy burjánzik a könyv, nem szűkölködve a szavakkal, a történettel a
történelemmel. Egymásra és egymásból és mégis egymástól függetlenül épülnek a részek.
Egy Orosz , Magyar és orosz-magyar
családregény ami csak nő és nő, mint 5. Magyar Sándorka a nagypapa életmeséi
alatt. Minden egyes új mese, új esély, új lehetőség az életek meg vagy
újraélésére. És ezen történetek súlya alatt roppannak a csontok, feszülnek az
inak közelebb kerül a külső teret elzáró plafon , hogy aztán helyrekerüljön
minden a szívlekvár egyszerű harmóniájától.
Mint majdminden Kőrösi regény, itt is van
egy valós forrás, amire épül, amiből kiteljesedik regénnyé egy vaskos könyvnyi,
kereké szőtt történet. Már eleve a történetalap is egy regény, de Kőrösi Zoltán
az anekdótikus mesélőmívével a tragikus események mentén finom humorral enyhítve,
szépirodalommá finomítja, az erre
érzékeny olvasók számára.
Annak aki több könyvét is olvasta már,
vannak elhullajtva onnan vagy mástól ismerős mondatok. Intertext játéknak is szeretnivaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése