Korrupció, szervilizmus, lenyúlás, kiskirályok, piti és nagybani tolvajok, ügyeskedők, törleszkedők, vesztegetők és zsarolók de egyvalamiben egyformák. Mindannyian az államtól elzabráltakból és alanyi alapon járó juttatásokból élnek és nem is akár milyen színvonalon. A minisztériumok csúcsfejeitől a titkárnőig az állami vállalatok vezetőitől a haveri körig és az ezeknek kirakat „boldog”családi, „megbecsült” társadalmi hátteret biztosító háttérélősködői. Forgatókönyvek szerinti kincstárfosztogatások, évszázados jól bevált felfelé nyal, lefelé rúg és az aktuális korhoz alkalmazkodó új kotta szerinti hatalmi játszmák, amiknek a végén mindig vastagodik valakinek a magánbankszámlája, az ingatlanja, magasabb kategóriás lesz az életszínvonala, bővül az üzleti érdekeltsége, azok forgalma, osztaléka a rablóláncolatban elfoglalt hierarchiastátusztól függően.
Ha valakinek, akkor Kerékgyártó Istvánnak volt módja belelátni ebbe a szegmensbe, amikor a kilencvenes években a privatizációs ügyek egyik tűzközelije volt . Persze, persze… minden szó és figura az írói képzelet szüleménye…
Mint ebben a könyvben, amikor egy nagykutya irodájából induló átlagos napi rutinlopásba gikszer csúszik és a piramis csúcsán lévő főtolvaj megrántja a felfűzött tolvajlánc kezében levő végét és az összes, arra a láncra a nyakuknál, töküknél, piti játszmáinál, kétes egzisztenciájuknál vagy éppen a vénájuknál fogva felfűzött alakok alól sorra kirántja az álságos, saját titkaiból tákolt, a felettük állótól függő ingatag talajt. Mindez körüllengi egy vaskos bűzfelhő. Mindenki bűzlik. De a saját bűz már fel sem tűnik. még akkor sem, mikor a megrántott hurok hatása visszakanyarodik önmagába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése