2014. november 24.

Vavyan Fable: Csontfuvola

Nem lesz meglepő, amit mondani tudok erről a könyvről, viszont megnyugtató;) 
A Naccerűek nagyszerűsködnek halomszám, és el is nyerik a méltatlan pofonjaikat, hisz mint az erősen túlértékelt krisztoferlambert óta tudjuk, a bűn nem kifizetődő sejtjük a terepbűnűzők megérdemelt jutalmának ez az egyik kiküszöbölhetetlen, járulékos mellékhatása. Ám a végső pörölycsapást , ahogy az egy elnyerikbüntetésük sztoriba lenni szokott, mégiscsak ők mérik. Igaz, különösen galád a fajtalanok bűne, igazán szörnyűségesen vérforraló a szörnyetegek szörnyűsködése, de a szemet és elmét vezető írói kéz szóragoztató stílusa mégis vigyáz arra, hogy ne vesse le magát a könyv csúcspontjáról a sztori mélységesen sötét bugyrába az ideglelt olvasó. A szokásos (kicsit már sablonremekeskedőkön túl) az altertnatív rémségű szépségű Cyddel versenyrusnyaságért ringbe szálló karakter (de csak a fizimiskában van párhuzam) viszont színt visz a kacagtató hülyeszálba, mert ennek a figurának minden színrelépése egy agysejtcsilló-epilálással ér fel. 
VF belecsempészett a történetszálak közé némi írói hitvallásfélét és egy csipetnyi kritikus és olvasódorgálást, ami valljuk meg nem újdonság , mert olykor előfordul nála, hogy visszanyal a fagyi.
 
A hangzat nem mondom, hogy újdonság erővel csapott le, viszont a megszokott és elvárt színvonal. Szórakoztató. Ha tutira akar menni egy ember egy könyvvel, nem is kell ennél több. Azt kapja, amiért kézbe veszi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése