Ez úgy unalmas ahogy van. Nem ismeretlen azok között, akik régebbről követik az olvasataimat, hogy Bukowskival nem lettünk haverok, punk ide vagabundság oda. Lehet azt mondani, hogy ez már ilyen mazochizmus nálam, de én azzal nyugtatom magam, hogy tök jófej vagyok, mert adtam még egy esélyt Chinaskinak. De minek. Egyszerűen nem tud lekötni az ilyen történet , már ha ez egyáltalán egy történet, ahol egy külsőleg és belsőleg is gennyragyás pasi bármiféle irány vagy mondandó nélkül kering a semmi körül kizárólag a pia-pina-hányás bermudaháromszögbe ragadva . Na jó, néha ír is, de minek. Semmit sem ad hozzá az irodalmi értékhez szórakoztató értelemben, sem a társadalmi változáshoz, mint néhány kortársa, aki rámutat valamiféle problémára a maga módján. B csak tudatosan és módszeresen iszik, mint a gödény, de ettől semennyire sem tesz semmihez semmit a mihamarabbi lerészegedésen kívül, mert még valamiféle üzenete sincs azon túl, hogy egy öncélú primitív és közönségesen kéjenc alkoholista, akinek megadatott, hogy az írási készsége által többre is hivatott lehetett volna, de azon túl, hogy a kicsit sem izgalmas vagy erotikus dugásait vagy azokra tett szánalmas kísérleteit szedi csokorba Nők könyv cím alatt.. De persze minek, ha nincs benne semmi olyan a prosztó stílusán kívül, ami miatt érdemes, hacsak az nem, hogy megéljen a maga által gerjesztett rossz hírnevéből. Igaz, a devianciának beállított bűzölgő szarkupacba is van perspektíva, ha jó szögből fotózzák és jó helyen, jó időben adnak neki egy menő címkét .
Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy mitől van az, hogy némelyik
könyv a kendőzetlen hangneme ellenére kedvelhető,
némelyik meg simán ízléstelenül alpári.
Vessetek a mókusok elé, ha megint egy Bukowski könyvvel
lopom a saját időmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése