A túlnarratizálása (vagy tán a valódiságuk) miatt kicsit elnagyoltak a figurák, inkább a történet kerete, háttere az, ami
megelevenedik, de az is az éjszakai alakokhoz társított közhelyképzetek felerősödése miatt. Igaz ezt Bereményi zsenije hívja
elő olvasás közben, de nekem erősen hiányzik hozzá az élőkép vizuális támogatása,
vagy csak annyira puritán eszközökkel is képes kiváltani a nagydolgokról egy lényeglátó
miniatűrt, hogy azt képtelen vagyok egésznek elhinni, pedig tényleg kerek mind
a szereplői által különbözően megélt szerelmi érzetek mind az identitáskereső darabosan
titokbontó időutazás.
Vadnai Bébi a végzet asszonya …is lehetne, ha nem egy pesti
hadiállapotok közti, a gyerekével a hozzá tartozó, őt szerető vagy az ő rajongását eltűrő férfiak
közt hánykolódó filmfigura, a kezdetben kívánatos és egyben
gyűlölt szenvedélyeivel együtt elcseszett,
majd idővel leharcolttá váló, lecsúszott karikatúra lenne .
A sztori úgy mutatja be a hetvenes évek Bereményisen* vetített
arcát, hogy Dobrovics, a barátja Doxa családi
identitását keresi, mert felvetődött benne, hogy ők testvérek, miközben a maga írói mikéntjét is kikaparja a saját
ingatagságából Vadnai Éva, azaz Bébi szenvedélyviharait követve a harmincas majd
a háborús évektől a regénybeli idő napjaiig.
Mondhatni jellemzően meghatározó éjszakai életnek teret adó nagyváros- pesti Moulin Rougetól a lepukkant-pesti
presszókig.
*Mert azért ennek a világnak van egy jól felismerhető Bereményis
dallama, amit leginkább filmjei, darabjai képkottái és persze Cseh Tamás tudott
megénekelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése