Bereményi Géza: Vadnai Bébi

Ez egy szerelmes regény, háborús regény, családregény,. alighanem  jó könyv. 

A túlnarratizálása (vagy tán a valódiságuk) miatt kicsit elnagyoltak a figurák, inkább a történet kerete, háttere az, ami megelevenedik, de az is az éjszakai alakokhoz társított közhelyképzetek felerősödése miatt. Igaz ezt Bereményi zsenije hívja elő olvasás közben, de nekem erősen hiányzik hozzá az élőkép vizuális támogatása, vagy csak annyira puritán eszközökkel is képes kiváltani a nagydolgokról egy lényeglátó miniatűrt, hogy azt képtelen vagyok egésznek elhinni, pedig tényleg kerek mind a szereplői által különbözően megélt szerelmi érzetek mind az identitáskereső darabosan titokbontó időutazás.

Vadnai Bébi a végzet asszonya …is lehetne, ha nem egy pesti hadiállapotok közti, a gyerekével a hozzá tartozó,  őt szerető vagy az ő rajongását eltűrő férfiak közt hánykolódó   filmfigura, a kezdetben kívánatos és egyben gyűlölt  szenvedélyeivel együtt elcseszett, majd idővel leharcolttá váló, lecsúszott karikatúra  lenne .

A sztori úgy mutatja be a hetvenes évek  Bereményisen* vetített arcát, hogy  Dobrovics, a barátja Doxa családi identitását keresi, mert felvetődött benne, hogy ők testvérek, miközben a maga  írói mikéntjét is kikaparja a saját ingatagságából Vadnai Éva, azaz Bébi szenvedélyviharait követve a harmincas majd a  háborús évektől a regénybeli idő napjaiig. Mondhatni jellemzően meghatározó éjszakai életnek teret adó  nagyváros- pesti Moulin Rougetól a lepukkant-pesti presszókig.

*Mert azért ennek a világnak van egy jól felismerhető Bereményis dallama, amit leginkább filmjei, darabjai képkottái és persze Cseh Tamás tudott megénekelni.