Karriertörténet?
Azért az nem.
Szerelmi történet? Azért az nem ilyen .
Kortörténeti
betekintés? Azért ahhoz kevés, csak érintőlegesen és alárendelt módon.
A perui srác Párizst akarja és meg is kapja. Innen indul és ide tér vissza ahogy
a munkája, életvitele megkívánja. Egy életút kiragadott részletei ismétlődő
motívumokkal. Korszakos világidőutazások a keleti alakuló
gengszterkapitalizmusban, a nyugati ellenkultúrává híresült lazaságban és a
dél-amerilkai forradalmi futótűzben.
És minden szakaszban egyszer csak ott
terem a rosszkislány, hogy minden meghittséget mellőzve rosszalkodjon
egy kicsit a jókisfiúval, az ő alázatosan rendelkezésre álló
„macskajancsijával”, természetesen valamilyen aktuális érdeke mentén. Ez a
hülye, meg mindig beszopja a mézesmadzagot, amit valójában saját maga mézez (és
ezt pontosan tudja), mert valamiért ez a rossz kislány a végzete.
Losa
stílusa mindig kiakaszt. Idegesít. Utálom, ahogy leírja a dolgokat. Viszont
mindezek ellenére perverzmód érdekel, mert ügyesen tojik a finnyámra , tesz az
utálatomra és egyszerűen csak olvastatja magát. Egy nyomulósan tolakodó író.
Talán ezért is veszem olyan ritkán kézbe a könyveit, mert tudom, hogy ha
belefogok már késő bánat. Mindegy mit gondolok meg morgolódok, Ő nyer. (meg én
is, de kell hozzá ez a kéretős-kelletős író-olvasós játék)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése