Sűrű könyv. Nekifeszül minden oldalának a halmozottan
életdúlta lobogó lelkinyomornak a torzító atmoszférája. Ösztönök, fölindulás,
nagy akarás , paraszti önérzet, úri gőg, asszonyi ráosztott sors, férfiúi
eredendő felsőbbség, megszerzés, elhajítás, elszalasztás, ösztönből odaadás,
szerzésvágyból odavetés, hiúságból felemelkedés, hiúságból elbukás, odamondás,
a megszokás pokla, az utálatba belenyugvás, …
Minden a fenti jelzőket magába foglaló mélyben feszülő,
lassú tűzön fortyogó elemet kiold és összeforral egy megpattanó szál. A Turi
Dani élhetetlenségéből elszabadult természete és a paraszt don juantól*
leolvadó asszonyi, leányi feszület és az azt magának féltő férfii hiúság.
Szunnyadó sérelmek, lappangó veszteségek fűtik tovább az egyre terjedő
lobogást. De ez sem elég már, mert ha telve van a lehetőség, sőt ami azon is
túl lehet az is betelítődik, na akkor, ami azután kívánódik, az már elveszi az
életet mert nincsen azon túl semmi amit kiélhetne. Sok kis személyes pokol
építi az alvilágot.
Amikor először olvastam, ezt a sok mindent eltakarta
előlem amiatt a mocsok pinabubus mindenáronturidani miatti dühtől
elborító vörös köd . Már(egy ideje) tudom, és ez a könyv is megerősít, hogy
miért is ajándék az újraolvasás.
*kopirájt Móricz.
*kopirájt Móricz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése