Egy bérgyilkos élete sem könnyű, mert előfordul, hogy egyszer csak ő lesz a célpont.
Na és mikor is legyen ez? Hát persze, hogy amikor már megvan a biztos anyagi háttér a nyugdíjas évekre, és amikor az utolsó melóra készül.
Éppen ott, ahol Kellernek dolga akad, megölnek egy politikust. Nem véletlenül. Persze azonnal rá terelődik a gyanú, bár egyrészt a szokásos körültekintéssel jár el, másrészt meg tényleg nem ő ölte meg. De ez a hatóságokat egyáltalán nem érdekli, miért is, amikor alaposan ki volt fundálva, hogy egyértelműen Keller legyen a gyanúsított, ezért általános hajtóvadászat indul ellene.
Ez az a helyzet, amiből még Keller sem vághatja ki magát. Vagy mégis? Végül is csak egy átlagosan béna családi autóval kell átszelnie több államot pár dollárral a zsebében, egy homokozólapáttal a hátsóülésen és egy friss halottól kölcsönvett Homer Simpsonos bézbólsapiban. Na meg persze az összes rendőri szervvel a sarkában. És itt már a mindig telefonvégnél lévő Dot sem tud segíteni, mert elillant mint a füst. (szó szerint). Jogos a kérdés, hogy vajon mi a fuck, ha nem ez.
Na szép. Ennyi. Gondolja az olvasó, de Keller szerencsére nem így gondolja.
Lesz még itt garantált meglepi. Az élők meghalnak, a halottak feltámadnak a magányosak összetalálkoznak, a kutyák… ja, a kutyák azok most csak kutyák.
Jó szórakozást kedves olvasók. De tényleg!
És természetesen azért, mert ez a novellafolyam befejeződött, továbbra is imádva utálom Kellert. Igaz nem egy klasszikus krimi, ahol a nyomozó a szívcsücsök, meg a bűnös elnyeri..., de ez a sorozat ettől szerethető. A nem szabványos regényhős nem szabványosan sémára megírt, nem szabványos regényszerkezetével együtt. Mind a könyvek mind a szereplők egyszerűek mint az ék, de kiválóan működnek, mert éppen akkor és éppen oda ékelődnek be vagy épen hiányoznak, ahová és amikor kellenek vagy éppen kellenének, de inkább mégsem.
Ha egyszer valaki ki akarna nyíratni, kérem Kellert küldje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése