Ha nem tudnám, hogy lesz ez tovább is, most eléggé szomorú
lennék, hogy fizettem ezért a könyvért. Mert oké, hogy titok meg ködösítés, na
de valami kis pattintott fényt a nehezen induló hallucinogén alagútba illene beereszteni, hogy
a sok talány között az olvasó kapjon egy szikrát, amivel szintről szintre
juthat. Mert mihez lehetett most hozzáférni? Egy rejtelmes helyen egy
mégrejtelmesebb valami rejtélyeket rejteget a kutatók elől, akik maguk is egy nagy
rejtélyek mind egymás, mind maguk előtt,de főleg az olvasó előtt, mert ahogy
rejtelmesedik a rejtély egyre jobban rejtve marad az a rejtett valami, aminek a
megfejtése miatt sokan rejtélyes módon a következő rejtélyfejtő csapat rejtett
kutatási alanyaivá váltak, ha egyáltalán még alanyok, mert a rejtelem átfordul
egy alanytalan alakba, ami túlmutat a látszatrejtélyen egy sejtett rejtelem irányába.
Én szeretem ha a sci-fi túlmutat a lézergépzsíron
meg a bolygóbolyongáson, de azért egy két szöget vagy legalább bemélyedést
hagyhatnának a kattogó agykerekeknek, hogy továbblendüljön a forgás,mert a
sokáig egyhelyben pörgés miatt lekopnak a fogaskerék tüskéi és akkor csak pörög
pörög, amíg egyszer csak feladja a gépész és új terepet keres, ahol lehet előre
haladni.
Végülis így is fel
lehet csigázni az olvasót, hogy csak sűrű hallucinogén anyaggal csőre töltött
ködgépet használ az író a bemelegítő körben.
Oké, elég rövidke könyv, az időmből nem nagy érvágás, ha …
Na de akkor tessék majd virítani ám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése