Petőcz András: A születésnap

Visszatekintős hazaikorszaktájkép családdal, barátokkal, érintőleges ismerősökkel, közös emlékekkel egy kissrác szemén keresztül, amíg várja a papát, akinek a születésnapjára készülnek. 
Veretes fotóalbum lapozás, tintapacás naplójegyzetek, narrátoros alámondással. Ma ez úgy nézne ki, mintha egy digitális fénykép keretbe válogatott családi pillanatképeket, szinte már homevideóvá gyorsítanák fel, és közben a család legkisebbje nagy vígan hozzáfűzi a képsorról eszébe jutó familiáris emlékbe őrzött anekdotát, amolyan minden családban fellelhető jópofa nagybácsiként   standuposaként a presszóművész Olivérről, a partizánba oltott titkos ügynök Krupáról, az übercuki argentínmagyarJenniferről, az ezermester Tóni bácsiról, a flódnis Sári néniről a Bozenka néni férj helyrerakó tócsnijáról* és csak jönnek-mennek a rokonok, barátok ismerősök van , hogy csak a kertkapun sétálnak ki-be, van hogy a határon. 
Sütnek-főznek , fát ojtanak, trabantot szerelnek, szóval mozgalmas a kép. Aztán van, aki el tud majd menni születésnapra és van aki már nem. 
Szórakoztató könyv, de nem több. (tán nem is akar több lenni) Kicsit olyan érzésem volt, mintha Vámos Miklós egy  jelmezbálon Bachernek öltözve Hrabali anekdotákat ad elő. Szóval beficcent egy két mesterkollegális hasonkép.

* "A helyzet az, hogy a nővérem, az Irma azt állította, hogy a tócsni az valami olyan, amilyen csak a felnőtt nőknek van, és nem is nagyon szokták mutogatni, mert nem igazán illendő. 

Ezt is csak úgy súgva mondta nekem a nővérem, az Irma. 
És még azt is mondta, hogy a szerinte a Bozenka néni tócsnija nem fogja helyrerakni az apánkat, mert az anyám azt nem engedi meg, az ilyesmit a nők nem szokták jó szemmel nézni, mondta még az Irma. 
Mármint azt, tette hozzá, hogy az egyik nő a másik nő férjét helyrerakja a saját tócsnijával."