Mindig kockázatos egy írónak a jól bevált , közönségsikert
aratott regénysorozata után új írói kalandokba kezdeni.Persze ez így erősen
sarkos kijelentés, de mégis csak van igazságtartalma abból a szempontból, hogy
az olvasó megszeretett egy főhőst, megszeretett egy történetteret és mivel ez
nagyon is jól működött, már van egy magas elvárás az író felé.
Na, ezt a maga állította magas lécet, ennek a könyvnek az
olvasása, mit olvasása behabzsolása után bizton állíthatom, hogy Kondor
Vilmosnak sikerült megugrania. Olyan kalandot kerekített a háborúvesztes katonai és emberi tisztességet megtartó és ideológiamentes hazaszerető hősével, hogy a
fal adta a másikat. És mindezt úgy sikerült elérnie, (amiért külön respect),
hogy egy pöttynyi mellékzönge sem falsult bele a jól gördülő sztoriba, ami a
jelenkori mellékhangzást pendítette volna meg. (pedig ugye…)
Úgy tör keresztül Wertheimer Miklós hadnagy egy nemzeti
titkot ismerő hölggyel és a haza elsőszámú jelképével a minden oldalról
nyakában lihegő, válogatottmód vesztét kívánó ellenségekkel teli hadszíntéren,
hogy azt még az angolok numberhétje is megirigyelné.
Várom a következőt!
egyébként meg statisztika a szerző blogjáról:) (katt a képre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése