Mondhatnám egyszerűen, hogy ez a történet a magyar
Bovaryné , és bár Móricz is többször utal erre a történeti párhuzamra én mégis
azt gondolom ez annál több. Nekünk. Éppen a magyarsága okán, mert bár Flaubert
kiválóan írta meg azt a regényt, nemzeteken átívelően tartom remekműnek, de
Móricz regénye annyival könnyebben kerül közelebb a magyar olvasóhoz, hogy
megvan benne az az íz, amitől a magyar száj ha kell megkeseredik, ha kell
elmosolyodik és ha úgy formálódik a történet csiklandva megédesedik. Ennek az egyik
hazai nagymestere számomra Móricz, így bőven kiszól belőlem az elfogultság is,
ezért is nehéz ezt úgy magyarázni, hogy ne tűnjön patriotizmusnak, mert
valójában az, de nem vakon és minden egyebet kizárva, na de hol írnak ilyet
másutt egy regénybe, hogy elvacsorázás meg pityizálás. Röghöz kötött
falunépe a saját társadalmi polcot kiépített identitásának az áldozata. Meg van
az igény a kasztosodásra, de a vágyak felülírják annak a szinten tartását, ám
ahogy elérhetetlenné válik a vágy tárgya, annak a szintén nagyigényt támasztó,
csábítási ösztönnel megzavart kivagyisága okán, azonnal visszazuhan
mindenki a maga fabrikálta polc magasába , még ha ezzel végzetesen
elszigeteli és megpecsételi is magát és a kicsinyes pozőr jellemét. A
magasabbra vágyás, a feszülő vágyak és a gyáva beletörődés elegye folytja le a
puskaport, aminek a ki nem robbanó ereje csak a mérgező füstöt szivárogtatja,
és van, aki ebbe bele is fullad. A többinek meg marad az állandó fojtogató
légkör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése