Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött

Mondhatnám egyszerűen, hogy ez a történet a magyar Bovaryné , és bár Móricz is többször utal erre a történeti párhuzamra én mégis azt gondolom ez annál több. Nekünk. Éppen a magyarsága okán, mert bár Flaubert kiválóan írta meg azt a regényt, nemzeteken átívelően tartom remekműnek, de Móricz regénye annyival könnyebben kerül közelebb a magyar olvasóhoz, hogy megvan benne az az íz, amitől a magyar száj ha kell megkeseredik, ha kell elmosolyodik és ha úgy formálódik a történet csiklandva megédesedik. Ennek az egyik hazai nagymestere számomra Móricz, így bőven kiszól belőlem az elfogultság is, ezért is nehéz ezt úgy magyarázni, hogy ne tűnjön patriotizmusnak, mert valójában az, de nem vakon és minden egyebet kizárva, na de hol írnak ilyet másutt egy regénybe, hogy elvacsorázás meg pityizálás. 

Röghöz kötött falunépe a saját társadalmi polcot kiépített identitásának az áldozata. Meg van az igény a kasztosodásra, de a vágyak felülírják annak a szinten tartását, ám ahogy elérhetetlenné válik a vágy tárgya, annak a szintén nagyigényt támasztó, csábítási ösztönnel megzavart kivagyisága okán, azonnal visszazuhan mindenki a maga fabrikálta polc magasába , még ha ezzel végzetesen elszigeteli és megpecsételi is magát és a kicsinyes pozőr jellemét. A magasabbra vágyás, a feszülő vágyak és a gyáva beletörődés elegye folytja le a puskaport, aminek a ki nem robbanó ereje csak a mérgező füstöt szivárogtatja, és van, aki ebbe bele is fullad. A többinek meg marad az állandó fojtogató légkör.