J. M. Coetzee: Szégyen

Borzasztó! 
Borzasztó, de sajnos pontos kép. 
Pontos, mert pontosan érzékelteti a hatalmi viszonyokban lévő gyengék kihasználtságát, a férfi-nő, tanár-diák, fekete – fehér, az intellektuális erkölcs- az ”ősi jog” , az állatok-emberek, másság-előítéletmentes elfogadás… 
Jól kontrasztolja a könyvben Coetzee városi fehér férfi intellektuális egyetemi irodalmára, még ha az értékrendje kissé egyedileg is van értelmezve önmaga számára és a leszbikus lánya, aki az alig elmúlt feketéket semmibe vevő ország egy peremvidékén gazdálkodik, körbevéve a nyomás alól szabadult, de humánus, jogegyenlő értéket még nem magukévá tett feketékkel teli vidéken. 
A szégyen több arca is felbukkan a regényben, egészen a prostitúcióból családot eltartó nőtől, a gyenge akaratú diáklányon keresztül az önmaga intellektuális gondolataival igazoló cselekedeteit magyarázó férfiig, a tehetetlen apáig , a védtelen egyedülálló nőig…