Tudom nem lesz szimpatikus, de Felméri Kázmér nekem nem
nyerte el a rokonszenvemet. Lehet, hogy alapjában jó ember, lehet, hogy jópofa
meg bohókás, lehet, hogy sújtja az élet aminek a hullámait hol szilajan
meglovagolja, hol hagyja, hogy tehetetlenül átcsapjanak fölötte, de azért mert
a lénye egy művész és ehhez mérten akar boldogulni, még nem gondolom, hogy
ennyire lazán kell kezelni a saját sorsát és többet bízni a jószélre, mint a
kormányra. Nem is igazán éreztem meg benne azt az optimista sugallatot, amit
sugározni kívánt a könyv. Mondom ezeket mindannak ellenére, hogy egyébként meg
kedveltem benne azt a nem mindenáron való simulást a képmutatáshoz és a
keretezett rendűség és rangúsághoz. Viszont az írás irodalmi minősége kiváló.
A figurái jól kontúrozott jellemek, a hasonlatok páratlanok, a humora
mosolyogtató, a nyelvezete olvasót gyönyörködtető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése