Pereg a fekete-fehér film, párhuzamosan két időben. Hangyazavaros képernyő, csak a masszív delíriumkényszerbe zárt bomló akarat. A zsákutcába tartó emlék viszi tovább a visszapergetett időt. De minek? Ha jó, akkor szar. Ha szar, akkor meg nem jó. Ez van. Ez lett. Nincs más csak a hazug magyarázkodás. De kinek. Mindenki tudja, látja. Ő is. És ez a legszörnyűbb. A torz kor maximum kifogás, de nem felmentés az emberi tartás alól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése