Esterházy Péter: Termelési-regény

Magyaroschan hunczut(1) abcugabszurdpárhuzam(2) a későszocialista neorémek urambátsám féle

bolondériaszámba menő klisék halmozásának mindeközben vagy után, de inkább mellett álnevesítésbe burkolt családi kiteregetés Ironiagazdagságban lubickoló (1) „önnönmagával” incselkedő időugrabugrálása (2) a térelválaszthatatlan kettős(ségössze)fonásnak. (3) 

Logikus őrület a négyzeten egy lineális vonal –> mentén nem félvállról, de lazán (hovatovábbugye)linkre vett maximális textuális lapozmány. (3)

Kedves Másikolvasó!

Ezúton tudatom Önnel,(Veled) hogy vannak még csodák, még ha ezt nem is abban az intertextuális intrikális nemelfogadó világba találták is ki a lektorok és diktorok , de ezt a másokdiktáltvéleményt ha hagyod a fenébe(tsudába), akkor a szórakozásodnak nem vet gátat a retroérettségikompatibilis Irodalomnak tanított józanész félretolása, hogy imigyen melléférjen a jelzősirodalom, ami jelenesetben posztra van előjelezve.

Tisztelettel mindeniránt:
Én, azaz olvasóijómagam. Aliasul értve a Mester, (mert, hogy ez itt az én átkonstruált lopottmondatom és a toll (amiről tudjuk mindannyian, hogy a modernitást lekövetve valójában klaviatúra. a szerz.) szóval a toll evégi pozíciómnál fogva az álnevezésnek ezt a formáját választotta a magamfelé hajló szent kezem, mellőzve az amúgy semmiségem okán megillető szerénység látszatát.) 
(aláírásmaraton)

*minden javítási ingert kiváltó részhez tartozik egy (sic!) na érted.