Igazából nem is kéne
semmit írnom ehhez a könyvhöz, na nem azért mert nem lenne mit vagy méltatlant
kéne mondanom Esterházyról, mert nem. Nem is érdemelné, mert nálam a
tiszteletbeliek polcán ki-be jár(nem mondom , hogy csücsül, mert azt nem tud. Sosem
ült meg a babérjain valagán. Perpéter irodaloMobile) Egyszerűen csak elegánsabb lenne,mert ugyan olvasás közben rengeteg
gondolat mászott ki a sorok közül, meg indult mellékgondolat, ami a végére már
nyomokban sem tartalmazta a könyvben olvasottak indítóhangjait, hanem mert
meggondoltam magam és nem az a lényeg, hogy én milyenre olvastam a színeseit,
hanem az, hogy aki a nyolcvanas évek lebegő létét, a bundakultúr fociérát, a
kortárskollégák(EP szemszögéből) méltatását, (avagy múltatását) érdekesnek
tartja, az olvassa és bólogassunk össze sokat sejtetően, ha szóba kerül ez a
könyv. Pont erre való. A közös, szó nélküli, legfeljebb egy összenézős ühümühüm
kíséretében biccenő bólogatásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése