Esterházy Péter: Búcsúszimfónia

Apakitapogató 3 szemöldökfelvonásban, avagy laza szövegelésű tömör szövet-tan.
műszínpad színpadi mű, deszka nélkül

szerep(l)ők : valakik és senkik, kik(?), bondok és bolondok 
színek : a rostélyosokon túl és tortákon innen, felsár sár, alagsor, valagsor, sor(s) 
hangnem: fisz-fasz moll polipofonokkal ritmizált fiktív valóság 
a VILÁGosító utasítása: rivalda és pincehomály intésre váltakozva

Kar – ki az apa
Apa – na igen. ki vagyok.
Kar- de tényleg, ki vagy apa
Apa- mikor ki
( odakint (sün)dörög és (szem)villámlik.)
Apa- vagyok, ha lenni kell.
Meny- akkor most mégis hogy? papa… na mennyen maga a …
Kar- na mindegy. úgyis tudjuk, amit tudunk.
Apa- naugye. akkor meg nem mindegy?
Kar- reméljük, hogy nem.

na pá papa

(vas) függöny le-fel, fel-le