Kamukönyvajánló

 Simone Elkeles: Perfect Chemistry – Tökéletes kémia

A könyv borítója ne tévesszen meg senkit, ezt csak a kiadó marketing trükkje, hogy közelebb hozza a tudományt a fiatalokhoz. Simone Elkeles magyar származása a pedagógustársadalomban mindig is köztudott volt. 1959-ben toloncolták ki hazánkból, mert egy végzős osztály szerenádja alkalmából 2 rumpuncs elfogyasztása után megkérdőjelezte a Tudományos Akadémia akkori állásfoglalását, miszerint az arany vegyjele nem azért lett az ami, mert amikor az addig ismeretlen elemet J. London kutyaidomár egy esti sétáltatás alkalmával felfedezte ahogy a patakon átgázolt, akkorát rúgott egy rögbe, hogy leesett a lábkörme és fájdalmasan felüvöltött: -au.

A könyv kis életrajzi adalékkal kezdődik.

Elekes Simon kirúgott kémiatanár, miután egy alapos verés után kilökték a határsávban, az osztrák határőrök a feldagadt szájú kárvallott azonosítása során elírták a nevét.

Amint kitöltötte a karantén idejét a disszidenseket és politikai menekülteket összegyűjtő táborban, azonnal egy francia határfalu kis létszámú, ám lelkes iskolaközösségébe került. A nyelvi akadályokat hamar legyőzve (mivel a minisztériumi tanácsadók kiverték a két első fogát, a pöszeségét nyelvi folklórnak gondolván a francia kollégái egy Loire menti tájszólást véltek felfedezni a magyar káromkodásban) neki is állt régóta dédelgetett tervének, miszerint egyszerűsíteni fogja a közoktatás számára a kémia tantárgyat. Ennek a fáradtságos munkáját dokumentálta le ebben a könyvében.

Először csak szelektált a fölösleges elemek és vegyületek között. Amit hasztalannak ítélt meg, (pl. a bór, mert annak van biológiai megfelelője, kettő meg teljességgel fölösleges a meglátása szerint) azokat egyszerűen törölte a rendszerből, másokat leegyszerűsített, mert megítélése szerint a kilométer hosszú képleteket senki sem szereti, és fölösleges is mesterségesen előállítani drága laboratóriumin körülmények között olyasmit, amit a természet meg néhány lelkes amatőr is létre tud hozni.

Ezeket bővebben is kifejti a könyvében, egyéb innovatív javaslataival egyetemben. Kedvcsinálónak említeném például a hidegfúziót, a hidrogénatommagokat héliummá való egyesítésével alacsony hőmérsékleten, játékos iskolai kísérletek során kívánta előállítani. Forradalmi módon megelőzve a kocsordi kollégája által tett szenzációs bejelentést amiként a vízből kivonta a zoxigént és az így megmaradt hidrogénatomokat kimagoztatta egy befőtt gyártásban szaktekintélynek számító szülői munkaközösségbeli anyukával, majd az így nyert magokat a lufijukat a tudomány oltárán feláldozó gyerekek héliumadományaival egy vegytisztává lábszagtalanított tornazsákba tették. Ez később kontrollanyagként szolgált a fúzió által kinyert hélium azonosításához. És mivel Elkeles tanár úr komolyan vette az osztálypénz értelmes felhasználását, így összekötve a kellemest a hasznossal az északi sarkra szervezett kooperatíve, egy állattant oktató kollégájával medvesimogatással kibővített osztálykirándulást minek keretében az alacsony hőmérsékletet is biztosította az immár racionalizált kémiai folyamathoz.

Ehhez hasonló érdekes de olvasmányos szakmai esetleírásokkal kibővített tartalmakkal találkozhat a tudományra nyitott olvasó a kötetben.

Nagyon ajánlom a könyvet minden szülőnek, akinek a gyereke küszködik a kémiával, minden újszerű gondolkodásra nyitott tanintézmények vezetőinek és főleg ajánlom azoknak, akik képtelenek megbirkózni egy laposelem cserével a Sokol rádióba. Hogy ezt a galvanizálási folyamat szintjétől kiindulva hogyan egyszerűsítette le a tanár úr, annak megismerése legyen azok jutalma, akik elolvassák a Tökéletes kémia c. könyvét.

(A fenti ajánló nyomokban sem tartalmaz valóságot, mindenki saját felelősségére fogyassza)

Akit ennek ellenére érdekel, itt az eredeti:  

Simone Elkeles: Perfect Chemistry – Tökéletes kémia

Könyvmolyképző, Szeged, 2012 

Fordította: Neset Adrienn