2014. május 14.

Bodor Ádám Vissza a fülesbagolyhoz

Néha a kevesebb több. 
Na ez a mondás Bodor Ádámnál egészen más értelmezést kap. Mert jó sok novella van összegyűjtve ebbe a kötetbe. Már az is több, hogy ezek egyáltalán novellák, mert a legtöbb éppen csak nyúlfarknyi, így a terjedelmükre tényleg igaz, hogy kevesebb, viszont nem kevesebbet tud így Bodor, minthogy egy aligtörténettel, vagy még csak története sincs a legtöbbnek igazából csak úgy történik anélkül, hogy megadná a  hol,kivel, mit, kulcsot, inkább csak megteremtve a sokféle érzelmi  hangulatot, viszont mindennek ellenére megkap az olvasó valamit, amit maga tölthet ki vagy éppen be. Egy valódi Bodor atmoszférát,  amit a maga gondolataival pótol, toldozgat vagy éppen cakkoz, hogy  általa legyen több az írói szándékból megformált kevesebb.

Inkább olyan rajongóknak ajánlom, akik azon a bodori, különlegesen realista szorongásvilágon túl , amit természetesen ezekből is megkap,  szeretik, ha teret kap az olvasó is egy kötetben.

2014. május 13.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk


Szeretem az olyan könyveket, ahol könyvekről, írókról lehet vitázni az íróval. 
Cserna-Szabó azért is jó alany erre, mert nagyjából egyezik a szocializációs-, társadalmi-, és időbeli hátterünk. Nagyon jó mondatai vannak, még akkor is, ha olvasatomban némelyek vitathatóak is egyben. (persze ez ízlés és értelmezés dolga, de hát ez a szubjektívizmus lényege.) Szimpatikus az is, hogy nem fél mások véleményét sem hangoztatni, és elismerni annak tartalmi vállaltságát. (pl. EP-t idéz—(és jelzi is az eredetet, ami így kicsit ellenszérum is lehetne az intertextualitásban megtépázott felhasználtaknak;) ) 

Talán csak egyet emelnék ki. Az mély egyetértést váltott ki belőlem, amit Tömörkényről írt. Ő a jól látható választóvonal jókaimikszáth és tarbodor írásmódja között. Csak ahogy az lenni szokott, a jelzőcölöpöket senki nem teszi a vitrinbe.


Agatha Christie: Királyok és kalandorok

Üde foltja a krimikirálynő munkásságának ez a könyv. Agatha megcsillogtatja a humorát, de nem feledkezik meg a szálak összekuszálásáról sem. Igaz erre- arra rájön olvasás közben az olvasó, de marad kibogozni való a végéig. 
Egy utólag megfontolt félrekezelt szerelmi zsarolás, egy előre megfontolt olajbűzös államcsíny körül haláloznak a gyanús vagy éppen gyanútlan emberek. Senki sem az, akinek mondja magát, de még az sem biztos, hogy igaz, amit eltitkolnak. Királyok , lordok , ladyk jönnek a vidéki kastélyba, majd leleplezett csalóként , hullaként esetleg királyként vagy királynéként távoznak ki-ki a maga helyére .