Szóval kiderült, hogy a simenoni világban van Maigret nélkül is élet. Pontosabban
halál.
A hajón játszódó borongós hangulatú krimi
kicsit már elkoptatott sablon, de Simenon jó író, így egészen olvasható, bár nem
rágtam le a körmömet, hogy a hajón lévők közül ki is az, aki hajós rémtörténeti
hangulatot teremtve gyilkolászik, miközben mindenki gyanús. Jóez jóez győzködi magát az olvasó, persze
mint maigret rajongó azt kell mondjam, éppen csak az a pici hiányzik belőle,
amitől több lesz, ha benne van a pipázós, piálós felügyelő.
Mert azt mondanom sem kell, hogy bár ki lett
nyomozva a kinyomoznivaló ahogy az egy rendes Simenon regényben ki kell hogy
legyen nyomozva, (azért nem, de ezt inkább majd ha olvasod), ott van benne az a kis plusz társadalmi probléma, (mondjuk ezt hagyjuk inkább a skandinávkrimi írókra) de egy félig sikerült
pipafüstkarika sem szállt fel, egy korty
nem sok, annyi alkohol sem fogyott. Így
meg ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése