(A 83’-as kiadású különálló szöveg)
Zsófiból
fényhercegnő lesz. Szimbolikusan is és amúgy is. Zsófiba éket vert a családi vállalkozás stafétafénye.
NőVérré fényesítették. Esterházykám na nebaszz, ez komoly? Ez komoly!"
Így reagáltam le, amikor először olvastam.
Persze sokadik EP olvasatként, úgyhogy nem ért váratlanul. (milyen jó, ha vannak régebbi jegyzetei az embernek, amivel szembe vagy párhuzamba állíthatja magát. /lábjegyzet: ez egy jól kivehető, szabályos öndícséret/ )
Mert egyfelől már amikor először olvastam is felnőttnek
számítottam a balladisztikus szövegolvasás, a hatalom és kiszolgáltatottság. a szellem és erő, szép és csúf ,
erkölcsi mércék, megbolondított jó-rossz pozíciók párharcának tartalomfeldolgozása szempontjából is.(fúdeöregvagyok)
Nem is értem hogy lehet ez kötelező
olvasmány. Mert oké, hogy tanítani való szövegszerkezet, stílus... és hogy felnőtté avatásos izé... na de amin
keresztül ezt végig...(jajmár, nem a defloráció miatt, ugggyanmár) szóval már a szerkezete, nyelvezete meg az intertextualitásai sem feltétlenül felsőtizenéves kategória. (tök önleminősítő érzés, hogy alig ismer fel az ember benne ezt azt, holott zsúfolásig tele... ) Az erős lélektani szöveghatásról nem is beszélve.
Nem hiszem, hogy pont ez a könyv vezetné
be az EPirodalomba a gimiseket. Bár lehet csak én vagyok irodalmilag későnérő. De
szerintem ez ráér többediknek olvasni. Amikor van elég muníciója az olvasónak. Úgyis örök darab.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése