2016. február 4.

Ernest Cline : Ready Player One


Ha valami nem érdekelt soha, akkor azok a virtuális játékok.  Utoljára a tetrissel játszottam(na jó meg egy kicsit a szuper márió tv konzolos alapjátékával a gyerekekkel.  Ez is úgy tizensokéve. 


Sem cuki állatkát nem etettem, sem kertecskét nem gondoztam, sem virtuális lakberendező nem voltam, de még csak hont sem foglaltam (a többiről meg még csak fogalmam sincs, mik vannak, bár láttam a fiam és férjem vérre menő csatáit, de hogy mi a túró volt a keretjáték az már nem igazán érdekelt. elég volt annyit érteni belőle,, hogy olyan cucc, amivel jól szórakoznak.  Őrülten koncentráltak, bosszankodtak,  bazm... izé irgumburgumoztak, nevettek, örültek. 

Gamer e vagyok? 


Erre itt ez a könyv, karácsonyi ajándék egy barátomtól, azzal a kísérővel, hogy nem a te világod, ideje kilépned a komfortzónádból. Na, de akkor a Gibson, Hackett,  Scalzi, Vandermeer, Stephenson, Adams, Miéville, Gyacsenkóék,  stb... az mi ?Tolsztoj?  (te jó ég! Nyest*-e vagyok!)



De legyen, gondoltam, és igaza volt. Nem mondom, hogy keresni fogom a hasonlókat, mert  ahol avatárok küzdenek sok titokzatos digitális bigyókkal  meg vidcapekkel, screenshotokkal és vektorgrafikus izékkel kibélelt térben egy mégtitokzatosabban elrejtett kincsért, és ahol a játékos srác tízes szintű cyberszerelme valójában egy szőrös fazon,  ezután sem lesz a várólistám tetején, viszont engem lepett meg a legjobban, hogy szórakoztatott a könyv.  Igaz voltak a számomra virtuális világbeli poszt-apokaliptikus szakkifejezések amik egy korszerű háromévesnek nyilván nem okoz fejtörést, mondhatnám basic, de egyrészt a gugli a barátom, másrészt meg a virtuális világ nickjeit valami számomra érthetetlen okból többnyire a mitológiákból merítik, így legalább kicsit ismerős “szereplőkkel “ is találkoztam. (Acererak, Parzival, Art3mis ... ) 

Geek e vagyok?


A könyv felsorakoztatja a 80-as popkultúra ismerős zenei, film és (állítólag) mindenki által ismert videó játékainak a tömkelegét. 

Szóval a 2044-es virtuális szabadságban lubickoló  jövőben egy őrültnek tűnő,  de a programozói és játékosi populációban zseninek számító fazon a végrendeletében játékra hívja a játszóskedvű onlinekalandorokat, hogy találják meg dáriusz  a programozó ataripixeltojása közé rejtett kincsét. 
Hát elindul a játék. 
Gyűlnek a rézkulcsok fogynak az életerőpontok, röpködnek az akadályozó varázsigék, újraélesednek a hatástalanított csapdák,  és  a játék egyre élesebb joystik mozdulatokkal halad kapuról kapura, egyre durvábban, elborultabban.

Na jó, a kerettörténettől, (ami valóban nem az én nyelvi világom) függetlenül tényleg izgi, mert egy olyan verseny, amit gyarló emberek játszanak a remélt mesés jutalomért, az ha jól van megírva, az mindig az. Ez meg jól van megírva, szóval izgi.

Főleg ha közben Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustra zenéje szól.


 Imígyen szól a filozófia nagyzenekarra (Helló Nietzsche, helló individualizmus, helló übermensch)


Persze a sok röpködő ramokon és pixeleken túl van naaagy tanulság a végére meg egy alaposan elgondolkodtató lamenta: Nyomni vagy nem nyomni a  ( piros gombot)  . Ez itt a kérdés!

_ _ ___^__^ _ __ ______ _ _  . .  ...    .. ._______________

 Game over!

Illetve nem , mert úgy néz ki, lesz belőle jövőre Spielberg mozi. 




"Onnan tudod, hogy teljesen tönkrevágtad az életedet, hogy az egész világod egy szarkupaccá válik, és az egyetlen személy, aki szóba áll veled, a számítógépes rendszered mesterséges intelligenciája".
"Egész életemben féltem. Egészen addig, amíg fel nem fogtam, hogy hamarosan vége. Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk. És a valóság valós"
 [*] "Először is végigmentem a nyestek számára ajánlott olvasmánylista összes tételén. Douglas Adams. Kurt Vonnegut. Neal Stephenson. Richard K. Morgan. Stephen King. Orson Scott Card. Terry Pratchett. Terry Brooks. Bester, Bradbury, Haldeman, Heinlein, Tolkien, Vance, Gibson, Gaiman, Scalzi, Zelazny. Elolvastam Halliday összes kedvenc szerzőjének minden egyes könyvét."
(továbbá kösz az ajánlást E-nek és J-nek)

2 megjegyzés:

  1. Hú, de jól szórakoztam ezen a poszton! :) :) Örülök, hogy tetszett! Ez egy totál szórakoztató könyv, bárkinek, nem csak gamereknek. :)

    VálaszTörlés
  2. ajánlom is mindenkinek azóta. bár azt hiszik hülyéskedek, pedig nem. vagy nem úgy:)

    VálaszTörlés