Réz Pál · Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben (hangos memoár)

Parti Nagy neve miatt vettem meg, Réz Pál miatt ajánlom mindenkinek.
És a Magvetőnek egy nagy piros pont, hogy a Tények és Tanúk sorozatát újra indította. 
Igazi irodalmi csemege. Olyan beszélgetések jutnak most el a mindenkori olvasókhoz, akik lemaradtak a rádióadásokról, vagy a sokévvel ezelőtti Kortársban megjelent részletről, ami csupa olyan anekdotát idéz fel, mi hemzseg Adytól, Kosztolányitól, Örkénytől, Dérytől, Juhásztól, Petritől , Weörestől,  (nem tudom abbahagyni) Vastól, Szabó Lőrinctől, Ottliktól, Zelktől, Kormostól, Latortól, és még  hosszú a patinasor, ami Réz Páltól, a jóemlékű Holmi irodalmi lap elindítójától és szerkesztőjétől , a szépirodalmi kiadó szerkesztőjétől és egyéb nagy és jelentős, irodalomszerető embereknek fontos műsor és szerveződés értelmi szerzőjétől és mentorától származik. 

Nagy idők tanúja és formálója volt Réz Pál, aki ebben a kötetben Parti Nagy Lajosnak mesél a családjáról, a barátairól a munkájáról ami tulajdonképpen egy és ugyan az, mert abban a szerencsében volt része, hogy ezek, a hosszú és tartalmas élete során összefonódtak.
Aradtól Budapestig, Adytól Petriig a szamizdattól a támogatott irodalomig mindenből részesült, ahogy a határok és a korok meg az ahhoz köthető irányok és ellenszelek jártak és formálódtak.


Ez a könyv teljes mértékben lefedi az Élet és Irodalom valódi jelentését. Az élete volt az irodalom és egy jelentős korszak irodalmi élete összefonódik a nevével.
Emberközelivé meséli a saját sztorijait, ami olyan irodalmi ikonokkal, történelmi eseményekkel színezett, hogy nem győztem falni az oldalakat. Nem az a fajta celebségekkel teletrollkodott olvasókíváncsiskodást kiszolgáló sztorihalom lett, amiket sajnos manapság irodalomi memoárnak árulnak, hanem valódi érték, ami nem a mesélőjét emeli ki, nem a szereplőivel való kapcsolatával henceg, hanem köszönhetően Réz Pál művelt és alázatos irodalomszeretetének és nem kis mértékben Parti Nagy Lajosnak a remekül kérdező történetirányítása okán, egy olyan lexikon lett, ami anekdotikus olvasószórakoztató formát ad neki.
Bár szívesen olvastam volna többet a lektori munkáról a regnáló hatalom és a műveltsége és látásmódja okán korértő,   ilyenformában lehetőséget és felelősséget viselő ember összefeszüléséről, ám ugyan érintve volt a téma, de sem Réz Pál, sem a kérdező Parti Nagy Lajos nem feszegette ezt aczélosabban mélyebben.
Mindenesetre alig várom az új részét a sorozatnak.
Sok ilyen könyvet kívánok magamnak és mindenkinek aki szereti, ha az irodalmi ikonok nem csak a könyvespolc rendezett vagy éppen rendetlenségében vannak jelen az otthonában, hanem kilépnek a műveik sorai közül és egy kávéházi vagy éppen lakásmeleg hangulatban közéjük ülhet egy egy pillanatra.

„Van egy mesterségem. Azt szeretném csinálni. Szeretnék egyszer két évig az íróasztalnál ülni, és nem tudni, hogy ki a magyar miniszterelnök.“

Ez annak a rádióinterjúnak az első része , amiből a szerkesztett és kiegészített könyv változat született. Ízelítőnek. (ahol ez van, ott van még:)