Kötter Tamás: Dögkeselyűk Fejezetek egy multi életéből

A Rablóhalak leleplezőirodalomnak címkézett kritikai sikerei után egy újabb hedonista korunkhozadéka tenyészfarm, egy olyan motiválatlan, illetve érzéketlenül elvtelen, minden árazatlan értékre magasról szaró ügyvédi populációról, ahol csak a lóvé meg az arcrezdülés nélküli csalás, lefelé taposás és persze felfelé nyalás játszik a munka és életuntságot leprálló,  gennyedző sejttenyészetben. Mert szép szép a jog meg az igazság védelme, na de ki fizeti meg a fenntartható léha és felelőségmentesen kényelmesre kerekíteni kívánt életmódot jobban? Mert nyilván annak lesz igaza, aki ezt garantálja, még akkor is, ha egyébként magasról leszarják az ügyfeleket pro és kontra. 

Persze hogy egy jó érzésű ember undorodik ettől a könyvtől, pontosabban a tartalmától, de azért mert undorító, attól még az amit megír Kötter, az van. És egyesek egészen szépen meg is élnek belőle. Mondhatnám, mint a könyv szerzője, aki nem is rejti véka alá, hogy éppen tudna irodalmat is írni (mert írni tényleg tud, a jellemábrázolások plasztikussága de már a könyv szerkezete is ezt mutatja),  csak hát ugye hány szépirodalmár jár porchséval…

Tulajdonképpen lehetett volna ez egy kötetben is az előzővel, de így még erősebb az az “üzenet”, hogy a jólét feltétele, hogy ügyesen told a marketinget és ne moralizálj , ha azon kell ügyeskedned, amiért be tudsz szedni többször is jó lét.

A többit már megírtam a másik kötetnél. Kb ugyan az, annyi különbséggel, hogy ez már kicsit jobb minőségű írás.