Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Mottó: nem véletlenül kerülnek emberek akkor és ott egy másik ember útjába, mert tanulnunk kell tőlük. 
- mondta volt egy zavarosan alakult ismeretség okán az akkori beszélgetőpartnerem.  És azt hiszem bizonyos tekintetben (ha nem is abban amivé hajlott a beszélgetés) igaza volt, hisz a figyelmemnek olyan fókuszt adott arra, amit éppen a mai társadalmi színtéren zajló hatalmi játszmák hoztak a felszínre olyanformán, ami méltatlan a xxi. századi emberiséghez. Ha ez nincs, lehet az alábbi történés mellett is elmegyek , mert nem nyílik meg rá a szemem.


A Vörösmarty téri könyvünnepen a fűben ücsörögve, ácsorogva vártunk egy dedikálásra, amikor feltűnt, hogy ott ül Nádasdy tanár úr a Magvető standja előtt.  Az újonnan megjelent könyvét jött dedikálni az érdeklődőknek, tisztelőinek. De az is feltűnt, hogy nem ácsingóznak sorok az asztalánál. Nos igen. Kényes a téma, és mint ilyen, kívülállóként viselkednek az emberek, mert a mai közeg nem éppen kedvez egyes társadalmi kérdések felvállalásához. Persze, hogy megvettem a könyvet és persze, hogy odaültem mellé. És nem csak azért, mert nagy tisztelője vagyok az irodalmi munkásságának továbbá szerintem egyébként is egy zseni, mert aki úgy tudja elmagyarázni  a nyelvtörténeti előadásokat ahogy ő, az mindenképpen megérdemli a túlzó jelzőt.  Nagyon nagy tudású, nagyra tartom mint nyelvtudóst, mint irodalmárt és mint embert .  Kellemes beszélgetőpartner.  Váltottunk néhány szót vele és igen figyelemreméltó mondatai vannak. Megtiszteltetés volt számomra ez a pár perc a társaságában. Persze nem zavart meg  ebben a következő várakozó, mert az nem volt. 

Míg később Spirónál  dedikáltattam K. beleolvasott a könyvbe és hamarosan egy kedvesen bohókás társaságban eltöltött kávézós cseverészés közben, amiben szerepelt többek között a szelfibot, mint az emberiség jogos kipusztulásának az oka meg a Cserna-Szabó polaroidja között  példázatként is  egy már nem is titkos, de elfelejtett  üzleti modellt kreativizáló,  játszadozásszintű eszmecserénkben ennek a könyvnek egy erős mondata. Na ezt csak azért mondom el, hogy váratlanul gyors karriert futott be a kötet, hiszen a körünkből az első olvasója máris megtalálta az ott olvasott mondat helyét idézetszinten a spontán beszélgetésünkben. Mi ez, ha nem egy klasszikus születése :D

Szóval nagy tisztelője vagyok Nádasdynak. Először a fordításai miatt került a figyelmembe, majd a versei jutottak el hozzám.  A nyelvművelő könyvei nagy elismerésnek örvendenek és hogy ez nem alaptalan, azt tükrözik a fordítási bravúrjai is. Hogy ne menjek messzire Shakespeare-t hozta a mai korba újra divatba. Arany János ikonikus mondatain nőtt fel több generáció és ez így van jól, viszont Nádasdy fordítási szövegei újra divatba hozták ezeket a drámákat, amit valljunk be ideje volt ráncfelvarrni, mert ma már az irodalmilag  gyönyörű nyelvezetű Arany fordítások  az akkor használt  szavak kikopása  okán koridegen nyelvezetűvé vált a mai fiatalság körében.

Nádasdy jelenbe hozta ezeket a szövegeket. Például egy ÉS vagy tán Magyar Narancs-cikkben* olvastam anno, hogy a Rómeó és Júliát  lehülyézi, de nem kell megijedni, mert nem sértő éllel, hanem pont mint ahogy ma gondolnánk, hogy miért nem szólt ez a lüke Júlia az apjának, figyi papa, az van, hogy én férhez mentem tegnap, mert Rómeó a kor elvárásaihoz képest nem is volt annyira vállalhatatlan parti. Volt zsetonja, nemes volt és na jó ellenséges családból való… de  legfeljebb kaptak volna két atyai pofont, oszt jónapot.
Én bírtan a felvetését, de hát ez már csak örökre így marad az irodalomban, hogy ezek a veronai szerelmes srácok feszt halnak értelmetlenül, amíg már világ a világ.

Na de nem is erről akartam írni ennek a könyvnek a kapcsán, mert itt Nádasdy az irodalmi szerepén túl egy társadalom szemléletformáló szerepbe is belehelyezkedett ezzel a könyvvel. Ezek a tárcák, esszék, filmkritikák már nagyrészt megjelentek egyéb irodalmi folyóiratokban is, de így összegyűjtve ma igen is van jelentősége és helye. És most nem mennék bele abba, hogy miért, mert aki kicsit is nyitott szemmel és füllel jár a napjaink társadalmi és sajnos aktuálpolitikai történéseiben az nagyon is hallja és látja, az érintettek meg érzik, hogy van helye a témáról beszélni. És így ahogy ezt a tanár úr  teszi szerintem nagyon is méltó, mert nem a manapság olyan divatos kisebbség meg másság szemlélettel közelít, hanem éppen ellenkezőleg, a hasonlóság és az azonosság felől.  És neki van igaza. Ezeken a  jóhangulatú, inkább vidám mint súlyt hordozó kis esszéken keresztül jól példázza, hogy a melegek nem mások. Pont úgy élnek, dolgoznak, esznek, álmodnak, filmet néznek,  beszélgetnek viszonyulnak örömökhöz bánatokhoz ,  véleményeznek, elfogadnak, boldogok, boldogtalanok, szeretnek haragudnak, andalognak, bevásárolnak, a magánéletükben a társukat maguk választják ugyan olyan kritériumok alapján mint bárki, ésatöbbi, csak épp az a társ azonos nemű. Na de ez miért zavar bárkit, ha azt pont ugyan úgy teszik, mint bárki és a napjaikat ugyan azok szerint a lehetőségek és lehetetlenségek  szerint élik le , mint a szomszédaik, munkatársaik, barátaik és az összes embertársuk. Igen, bárki, mert ne legyünk már álszentek, hogy a hetero pasik nem néznek pornót vagy nem csaponganak ki vagy…  (és itt nyilván a nőkre is ugyan úgy vonatkozik a párhuzam, de a szerző neme okán a saját oldaláról beszél) Már az elnevezés is , hogy homoszexualitás félrevezető. Mert ugyan miért kellene ennek a szexualitásról szólnia. Hisz egy hetero párt sem ez határoz meg, hanem minden más. A szexualitásuk nem téma sem a hátuk mögött sem a közértben sem a munkahelyen. Kizárólag ez a “kiváltság” az azonos nemű párokat bélyegzi és velük kapcsolatban köztéma.  Ami azért lássuk be elég nagy hülyeség. Mert két felnőtt ember viszonya, nem a sarki fűszeresnél vagy úton-útfélen  téma.

Ebben a  tárcagyűjteményben  pont ez válik világossá annak, aki nem eleve a jólbevált  buzizós gyűlölködéssel helyezi magát embertársai fölé. Mert ilyen alapon mindet fel lehet használni egy kis gyűlölködős bezzegénkülömbvagyok típusú önmeghatározás érdekében. 

Persze Nádasdy nagyon optimista, és ez jó. Mert éppen a nem különállósággal és nem harsányságával tesz a legtöbbet ennek a társadalmi jelenségnek a nem problémaként való elfogadásáért.
Mondhatnánk, hogy Buzi, de rendes ember... Na ha majd eltűnik a mondatokból a "de" és helyette az "és" szó lesz, akkor már nem lesz sértő a buzizás sem, mert az csak egy négerszintű szóvá szelídül. Mint mondjuk egy másik a De szócska miatt minősítő jelzőként használt mondatszerkezet a cigány (de) ÉS rendes ember.

ajánlott videó: (egy felolvasott részlet a könyvből a magánügy- nem magánügy okán)

(E-nek szolg. közl. Akkor ez mostantól kölcsönadós)

update:
* NOL cikk volt. Köszi a korrigálást L.



http://moly.hu/konyvek/nadasdy-adam-a-vastagboru-mimoza/linkek 

Ross