menj a fenébe (szóközi játék)

- Kívánom, hogy legyen minden, ahogy szeretnétek.

Ezzel zárta a rögtönzött beszédét a házassági évfordulót köszöntő barátunk.

Szép beszéd volt és meg is hatódtunk, de még el sem csendesült az ilyenkor szokásos egyetértő duruzsolás, nekem már elindult a fantáziám.

Mi van, ha minden jókívánság beteljesülne az ember életében. Honnan tudja a kívánó, hogy miket is kíván egy házaspár egymásnak a sok év alatt? Persze nyilván ő csak a jó kívánalmakra értette a maga beteljesítő kívánságát és hülyén is hangzott volna, ha a pontosság kedvéért hozzáteszi, hogy kizárólag a jó dolgok legyenek úgy és felsorolna néhány kivételt képező példát, hogy mondjuk az amikor azt mondja a feleség, hogy a franc vigyen el, hogy morzsásan hagyod megint az asztalt magad után, akkor megszólalna a csengő és az ajtónyitásnál ott állna a jólöltözött Franc , tisztelettudóan kézcsókot adna, majd közölné, asszonyom kívánsága számomra parancs, a férjéért jöttem,  és a mit sem sejtő emberét lazán feldobná a vállára, majd távozna vele. Vagy a férj zsörtölődik éppen, hogy a fenébe veled, hogy ragaszkodsz ehhez a hülye nyakkendőhöz  és akkor az asszony engedelmeskedve az ura akaratának egyszerűen elmenne a Fenébe. De ezer példát lehetne sorolni kinek kinek a habitusa szerint . Sokan kötnének ki a pokolba, sokakat eszegetne a fene és pukkadnának meg egyik pillanatról a másikra.  

Pont a pukkadást vizionáltam , amikor is visszazökkenve a valósíkba arra lettem figyelmes, hogy a barátnőm korholja a férjét, hogy miért nem tud soha vigyázni az ingére. Olyan mint egy kisgyerek, aki állandóan leeszi magát . Vissza kellene mennie az oviba. Az tudni kell, hogy  nevezett férj egy jól megtermett mackó, aki erős arcszőrzettel és ritkuló fejszőrzettel van ellátva. 

Már láttam is mennyire aranyos lenne, ahogy egy kisszéken egy kis asztalkánál ül egy ételmintás partedliben és a fehér köpenyes óvónéni törölgeti a lekvármaszatos arcát.

Kicsi híja volt, hogy fel nem röhögtem, de ez a kicsi híj csak addig tartott amíg a saját férjemet meg nem láttam, ahogy szalvétával próbálja eltüntetni az ingjéről a rápottyant tortadarabkát, miközben felbukkan a háta mögött a Franc, éppen abban a pillanatban, ahogy  odaFordultam.

A játék: Lilalelkű barátnémmal közösen felütve egy kézközeli könyvből kiolvastuk a 25. oldal 5. sorának a  3. szavát és   a saját szóval kezdve a másikéval zárva egy történetet tettünk közéjük. 

A nyitószó tőlem:  kívánom  (Thomas Gordon: V.E.T. Vezetők könyve - A fejlett világ sikeres vezetési gyakorlata 25. o. 5. sor, 3. szó) 

A zárszó  tőle : fordultam. (Stephen King: Végítélet I. kötet 25. o. 5. sor, 3. szó) 

(az inspirációért köszönet M-nek)