Friedrich Nietzsche: Túl az erkölcs világán…

Kicsit fel akartam, eleveníteni Nietzsche filozófiájának a kitöltő gondolatait, mielőtt elolvasom Yalom könyvét.  Nem volt haszontalan, mert sok olyan ideáját, amire rátelepedett a leegyszerűsítő emlékezet , érdemes volt felfrissíteni. A korához képest eléggé haladó gondolatsorok ezek, de igazából sokkal jobban fellelkesítettek a húszas éveimben. Már nem is akasztanak ki egyes negatívizmusai, vaskalaposságai , mert betudom a saját életét beárnyékoló bajainak*. Ma már kicsit szkeptikusabban olvastam annak ellenére, hogy sokszor bólogattam közben. Az alapgondolataiban találok magamnak bólogatnivalót, bár az erkölcsről szóló résznél nem hiszek abban, hogy lenne magasabb vagy alacsonyabb minősítése az erkölcsnek. Pont, mint az igazságnak. Esetleg az érintettség okán a nézőpontok színezhetik ezeket, de egy bizonyos távlatból elég egyértelműen látszik, hogy vagy van, vagy nincs. Egyébként, ha egy keretes áttekintésre kíváncsi valaki Nietzsche gondolatairól, ajánlom ezt a könyvét, mert a fejezetcímek szerinti több irányból kiinduló válogatott gondolatok elég jó betekintést adnak a világnézetéről. De ami a legnagyobb változás az olvasatomban, hogy nem hiszem el neki(sem), hogy az általános megállapítások feltétlenül igazak minden ráfókuszált egyediségre. 

A kiragadott idézetek tekintetében érdemes tudni, hogy ezt az írását 1885-ben kezdte írni és a következő évben fejezte be. A nyelvi különbözőségek miatt a fordítás nem adja vissza Nietzsche sajátos stílusát, és ez a kiadás inkább szemelvény az eredetiből, mert nem a teljes mű, de a fordító és a kiadó szerint nem csonkítja annak lényegét, nem másítja meg N. közvetíteni kívánt gondolatait. A szándékomnak minden esetre megfelelt, hogy az olvasni kívánt könyv elé legyen egy kis frissített alapom. 
(* pl.A nőkről való gondolatai szépen tükrözik a nőkkel való kapcsolatait. Volt baja velük, már ha egyáltalán volt bármi dolga